KONDORNÉ SZTOJKA ÁGNES A FIDESZ-KDNP POLGÁRMESTER-JELÖLTJE
Kondorné Sztojka Ágnest indítja a Fidesz-KDNP Kazincbarcika polgármesteri székéért. Milyen érzés volt szembesülni a felkéréssel?
Ez számomra óriási megtiszteltetés volt, mindezek mellett óriási felelősség is. Nőként a politika sűrűjében dolgozni nem könnyű, de hitem szerint minden akadály legyőzhető.
Miként viszonyult a család a felkéréshez?
Véleményt mondtak, támogatnak, de a döntést rám bízták. Azt mindannyian megígérték, segítik munkám.
Lehet róluk tudni valamit?
Ők nem politizálnak, mindannyian a saját szakterületükön dolgoznak. Férjem a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban tanít, fiaim a Corvinus Egyetemen tanultak, s maradtak a fővá- rosban szerencsét próbálni, ott dolgoznak.
Nem fáj az anyai szívnek a távolság?
Nagyon rossz, hogy a telefon, a Chat, Skype a kapcsolat közöttünk. Azt még tudomásul is veszem, hogy egyelőre ott boldogulnak, ez jó érzés az anyai szívnek. Az már fájó, hogy nem is akarnak hazajönni. Szeretik ezt a várost, ezt a vidéket. Ide köti őket minden, a szülői ház, a barátok, az első randik színhelye, és megannyi dolog. Mégsem akarnak hazajönni, mert nem látják azt, hogy itt valaha is boldogulni tudnak, öne rőből lesz lehetőségük megélni, családot alapítani.
Akkor marad a kétségbeejtő távolság?
Nem tudni mit hoz az élet. Sajnos innen nem csak a fiatalok mennek el. Egyre több ismerős költözött el a városból oda, ahol gyermeke, gyermekei laknak. Ez sem egyszerű, mert szinte lehetetlen ma lakást eladni a városban.
Ezzel meg is érkeztünk oda, milyen gondokat lát városunkban?
Ma Kazincbarcika az igen komoly médiakampánynak, látványos beruházásoknak köszönhetően kívül csillog, de a felszín alatt olyan feszültségek halmozódnak, ami előbb-utóbb szétfeszíti a város közéletét, s amely előbb-utóbb arra késztet mindenkit, őszintén nézzen szembe a valósággal.
A rendszerváltás óta közel 8.000 fővel csökkent a város lélekszáma. A mostani alig 29.000 létszám sem valós, hiszen sokan még ide vannak bejelentve, de már nem itt laknak. Nem tudjuk, hányan vannak, de mintha senkit nem is érdekelnének ezek az adatok. Elmegy az alkotóerő a városból, de nincs megoldva az elöregedő város ellátása sem.
Nézzük tovább az átlagemberek problémáját. Nincs munka, a vállalkozók –kivéve egy adott kört- ellehetetlenítése zajlott és zajlik. Ebben a „nagy gépezetben” nincs olyan felelős vezető, aki azt mondaná, itt lépni kell, mégsem helyes, hogy a költségmegosztók miatt valaki negyedmilliós végszámlát fizessen. Nincs akarat arra, hogy a ki-üresedő belvároson kívül a peremkerületek fej- lesztése is megtörténjen. Nincs szándék a pár- beszédre. Szóval a külcsíny és a belbecs két más világ itt Kazincbarcikán.
Mi az, amit tenni kell és lehet?
Ma a legfontosabb a valódi munkahelyteremtés, ez az alapja mindennek. Mi erről, mármint borsodi térségi munkahelyteremtés, előrehaladott tárgyalásokat folytatunk. Tudomásul kell venni, ma oda jutott a város, hogy csak kormányzati támogatással lehetséges érzékelhető változás. Mi ezt a támogatást magunk mögött tudjuk.
Újra kell gondolni a panelprogram pályázati rendszerét, a város harmonikus fejlesztését, a fiatalok megtartását segítő programot. Új időskorú ellátási rendszer szükséges.
Kikkel lehet ezt megvalósítani?
Helyi szinten csak és kizárólag olyan emberekkel, akinek filozófiája azonos az enyémmel: : a városért és ne a városból éljünk!
Csak és kizárólag velük vagyok hajlandó együtt dolgozni. Olyanokkal, akik nyíltan, őszintén beszélnek, s nem félrevezetésre használják a médiát. És együtt kell működni a kormánnyal, mert nélkülük nem megy a város és a térség felzárkóztatása. Mint ahogyan a mostani városvezetésnek sem ment, hiszen az általuk eladósított város adósságállományát a kormány konszolidációs támogatása szüntette meg. Ha ez nincs, ma is nyögjük az évi több száz milliós hiteltörlesztést.