Auguszta napja van. | 2024.03.29

Akiket a bányásmécses fénye megcsapott

2022-11-09 06:26:14

Múcsony (Albert-telep) és Rudolftelep a XX. század közepén jóval fejlettebb volt, mint a szomszédos Cserehát elnéptelenedő falvai, ahol Trianonnal szinte megállt az idő. Azonban őket is elérte a végzet. Erről beszélgettünk.

Múcsony a szénbányászatnak köszönhetően jelentős fejlődésen ment át a XX. században. A térségben utolsóként, 1997-ben az edelényit zárták be.  Mikor észlelték, hogy nem csak egy-egy üzemet zárnak be, hanem felszámolják az ágazatot Borsodban?-kérdeztük Viszlai Viktort, aki 1994-től vezeti a települést.

Múcsony település külterületén 1917-ben vásárolta meg a Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Gépgyár /DIMÁVAG/ a szénbányászat jogát és következő évben kezdte el mélyíteni az Albert I. lejtősaknát. Az akna Hosztják Albertről kapta, aki a bánya első műszaki vezetője volt.

Múcsonyhoz tartozó bányatelkeken a széntermelést a rendszerváltás után 1992-ben fejezték be. Korábban megkezdték az aknák összevonását és a fejlesztések elmaradása miatt egyre csökkent az itt termelt szén mennyisége és minősége is. A bányászokat korkedvezményes nyugdíjba küldték vagy más bányaüzemekhez helyezték át, akár az ország más részeibe, ahol üzemelő aknák voltak. A munkalehetőségek csökkenésével a fizetések is csökkentek, ezért a falu gazdasági helyzete is egyre rosszabb lett évről-évre.

1992-ben elkezdték 7 önkormányzat összefogásával a földgáz hálózat kiépítését állami támogatással és hitelből. Az már mindenki részére jelzés értékű volt, hogy az energiahordozó váltás a szén lakossági célú felhasználásának a végét jelentette.

Hogyan élte meg a leépítést az önkormányzat és a lakosok?

A rendszerváltás utáni években folyamatosan emelkedett a munkanélküliségi ráta a szűkebb lakókörnyezetünkben. Kezdett az É-K magyarországi régió leszakadni az országos átlagtól jövedelemtermelő képességben is. Az életszínvonal csökkenésével együtt jött az önkormányzat gazdasági gyengülése is. Nagy gondot jelentett a gázberuházáshoz felvett hitel visszafizetése és az évről-évre csökkenő önkormányzati finanszírozás is. A Megszűnő bányaüzem ingatlanvagyonából a helyben lévő ingatlanok megvásárlásra kerültek a Bányavagyon Hasznosító Rt.-től. Egy részét az Önkormányzat vásárolta meg, másik részét vállalkozók és magánemberek. Az önkormányzathoz került a volt munkásszálló épülete, az irodaház épülete és a Hunyadi János Művelődési Ház. Az ingatlanok rossz állapota gátolta az azonnali hasznosítást ezért nem volt sikertörténet a megszerzésük. A lakosság folyamatos elszegényedése, a magas inflációs és munkanélküliségi ráta gazdaságilag padlóra küldte a települést. A bányásztársadalom viszont még bizakodott. A volt vezetők, mérnökök, egy nem távoli bányanyitásban reménykedtek és a hagyományőrzést kiemelt figyelemmel kísérték.

1994-től ön  Múcsony polgármestere. Milyen örökséget vett át, s milyen célokat fogalmazott meg (különös tekintettel a bányabezárások okozta problémákat)?

Gazdaságilag nagyon rossz állapotban lévő önkormányzat vezetését vettem át 1994 decemberében. Hiány volt a gazdálkodásban, nem volt az önkormányzatnak számottevő saját bevétele, pazarló volt a segélyezési gyakorlata. Mindezek mellett a 13 fős képviselő-testület 12 tagja mind idősebb és tapasztaltabb volt politikailag, mint a 28 éves polgármester. Nehéz volt a közös munka indítása, de állhatatossággal, következetességgel és kompromisszummal sikerült elérni, hogy a bányászat gyökerein építkezve beindítsuk az önkormányzati munkahelyteremtést, közhasznú foglalkoztatást és pályázati forrásokból az infrastruktúra fejlesztés /út és járdaépítés, majd szennyvízhálózat 100%-os kiépítése/ volt a fő csapásirány.

Azóta eltelt 28 év,  visszatekintve, véleménye szerint hogyan sikerült kezelni, enyhíteni a problémát?

Az elmúlt 28 év távlatából megállapítható, hogy felemásra sikeredtek a rendszerváltás első 10 évében meghozott döntések eredményei. A lakosságszám folyamatos csökkenését nem sikerült megállítani. /Ez igaz nem csak települési szintre is/ Évente 20-25 fő létszámcsökkenés tapasztalható az állandó lakosok számánál. A kazincbarcikai járásban Múcsony regionális vezető szerepet ért el a környező települések között az egészségügy, szociális ellátás és közigazgatás területén. A bányabezárások miatti problémák már nem tapasztalhatók a településen, de jöttek újabb gondok, amik még megoldásra várnak.

A községben látni néhány  kézzelfogható emlékét a bányászatnak és a művelődési házban is van egy tárlat. Véleménye szerint mennyire él az emberek tudatában a bányász múlt, mennyire ápolják az egykori hagyományokat?

A képviselő-testület minden ciklusba nagy hangsúlyt fektetett a bányász hagyományok ápolására. Kiemelt szempont volt olyan -hétköznapi- emlékek megőrzése aminek helyi kötődése volt. A Hunyadi János Művelődési Házban látogatható tárlat létrehozója /Papp András/ sajnos már nincs közöttünk, de az általa összegyűjtött emlékek híven tükrözik az alberttelepi szénbányász munka és munkahely sajátosságait. Egyre kevesebben vannak már az évenkénti Bányásznap névszerinti meghívottai is. 1999-ben 597 fő múcsonyi bányász címére juttatta el a helyi Bányász Nyugdíjas Szakszervezet a meghívót, 2021-ben 157 fő volt a kézbesítési listán.

A múcsonyi emberek élő hagyományként veszik tudomásul a bányászat tényét és ápolják a Bányásznap hagyományát.

Tekintettel a mostani energiaválságra, el tudja képzelni, hogy középtávon újra lesz jövője a borsodi szénnek?

Ma már nem az a kérdés, hogy lehet-e széntermelés a Borsodi Szénmedencében, mert a szénvagyon itt van, kellően drágák az egyéb energiahordozók, fejlett a kitermelési technológia, hanem az, hogy lesz-e kivel a mélyművelésű szénbányákat üzemeltetni...

Rudolftelep a létét a bányának köszönheti, hogyan élték meg az emberek a mélyművelésű szénbányászat leépülését, majd megszűnését a településen?tettük fel az induló kérdést Rozsloznik Jánosnénak, aki 2010-19 közt volt a település polgármestere és természetesen erős, családi kötődése van a bányászathoz.

Rudolftelepen az államilag finanszírozott mélyművelésű bányászat 1992. február 13-án szűnt meg, ekkor fordították lefelé a bányász jelképet. Nyomasztó szomorúság, kilátástalanság vette kezdetét, mert sokan nem tudták, hogy hogyan fogják ezt követően eltartani a családjukat. A bányabezárás humánusan zajlott, mivel az akkori kormány a 150/1991-es törvénye alapján, akik 25 év földalatti idővel, vagy 5000 földalatti műszakkal rendelkeztek, elmehettek bányász nyugdíjba. Másrészt, akiknek nem volt meg egyik sem, azokat a bányászokat a környező működő bányákban sikerült elhelyezni és lehetőségük volt megszerezni az említett szolgálati időt vagy a még hiányzó földalatti műszakokat.

Nagy segítség volt még, hogy egy bányavállalkozó, Markó István 1992 májusában megalakította a Rudolf Kft-t, amivel tovább folytatódott a bányászkodás. Igaz, kevesebb szén termelésével, gyakorlatilag gépesítés nélkül, hagyományos robbantással, kézi lapátolással, de 2000 tavaszáig működött, és kb. 80-100 főnek adott újabb lehetőséget a munkára. Ebben az időszakban a Kft-ben  a már nyugdíjban lévő és  fiatalabb bányászokra is szükség volt.

 Az alkalmazottai 2000-ben nem kaptak végkielégítést. 1992-ben sem, azért, mert jogfolytonos munkaviszonynak számított a Rudolf Kft-ben való alkalmazásuk, 2000-ben azért nem, mert a Rudolf Kft nem tartozott az erőmű-bánya integrációhoz.

Ez a problémát 2002-ben, a Medgyessy-kormány oldotta meg, vagyis az erőmű-bánya integrációból kimaradt bányászoknak utólagosan kifizették a végkielégítést. A még élő nyugdíjasok ma is bányász embereknek vallják magukat, és büszkék arra, hogy egy olyan szakmának a részesei lehettek, amelyben összefogásra, kemény munkára, emberségre, kitartásra, segítségre volt szükség.

Polgármesterségének idejére lezajlott a bezárást, felszámolás,  a leépülés, a korábban kiépült jelentős intézményhálózat és infrastruktúra a településre maradt. Hogyan sikerült megőrizni az állagmegóvást,  működőképességet?

A bányászat által korábban kínált és kapott lehetőségek, olyan infrastruktúra és intézményhálózat kiépítését tette lehetővé, amelynek során Rudolftelep élhető és virágzó település lett. A megszűnést követően látható volt a leépülés. Ezt nehezítette, hogy a két bányaépület és a műhelycsarnok értékesítésre került, amelyet nagy célokkal vásároltak meg, ám ezekből a célokból semmi nem lett. Az épületek romhalmazként maradtak a településen.

Polgármesterségem kezdete idején már lezajlott a bánya bezárása Rudolftelepen. A bányászlakások, művelődési ház, iskola épülete, bányaépületek, járdák, csapadékvíz elvezető árkok megérezték az idő vas fogát. A képviselő- testületemmel igyekeztünk menteni, ami menthető, bár az anyagi lehetőségek korlátozottak voltak. Nagy segítséget jelentett a 2012-től induló Startmunka program, melynek keretében lehetőség volt az előbbiekben említett középületek, járdák, árkok, utak, csillagvizsgáló felújítására. Önkormányzatunknak a Startmunka programhoz kapcsolódó egyedi kérelem alapján sikerült megvásárolnia az egyik nagyon rossz állapotban lévő bányaépületet, amelyet évről-évre szintén a programban igyekeztünk felújítani. Az épület a mai napig népkonyhának ad otthont, és a közmunka programok színterét jelenti. Az épület felső szintjének egy részén bányamúzeum kialakítását terveztük. Egy pályázat kapcsán és a Startmunka programból szépen sikerült kialakítani a helyiségeket és elkezdtük begyűjteni azokat az eszközöket, amelyeket a bányászathoz kapcsolódtak.

A bányász hagyományápolás mennyire van jelen a község életében?

Rudolftelep bányász település. Az egyik legfontosabb ünnepünk a bányásznap, amelyet minden évben szeptember első vasárnapján igyekeztünk megtartani. Az emlékezést a József Attila Művelődési Ház kertjében lévő kopjafa koszorúzásával, és megemlékezéssel tettük, ahol emléklapokkal és ajándékokkal köszöntöttünk bányászokat, és olyan személyeket, akik sokat tettek a településünkért. Sajnos, az évről-évre megrendezett bányásznapokon egyre kevesebb bányász embert láthattunk, érzékelve, hogy mennyire múlik az idő. A hiányzó bányászok már az égi mezőről láthatják csak a jelen megemlékezéseit. A kopjafára fekete márványtáblát készítettünk, melyen szerepelnek azoknak a a nevei, akik a Rudolftelepi bányában, bányabalesetben veszítették életüket. A márványtábla a településünk 110. évfordulója és egyben a 68. Megyei Bányásznap alkalmából került átadásra és felszentelésre.

Polgármesterségem alatt a település tagja volt a MABOSZ - nak (Magyar Bányászok Országos Szövetségének), az SZBTSZ-nek ( Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Szövetsége)  és  a TÖOSZ-nak (Települések Országos Szövetségének),  ahol igyekeztem méltóan képviselni Rudolftelepet.

Több éven keresztül működött településünkön egy bányászokból alakult nyugdíjas klub. A rendezvények során bányász dalaikkal igyekeztek színesíteni a műsorokat.

A térségben, ha éves szinten néhány tízezer tonnás tételben is, de működik külszíni szénbányászat. Tekintettel a nemzetközi energetikai problémákra elképzelhetőnek tartja, hogy Rudolftelep térségében újra jelentős tényező legyen az ágazat?

A mai energetikai helyzetet figyelembe véve az országnak nagy szüksége lenne azokra a szénbányákra, amelyeket gazdaságtalan működésre hivatkozva megszüntettek. Az állami szénbánya bezárását követően harminc év telt el. Azóta egy-két esetben történt csak vájárképzés. Elsősorban, nincs utánpótlás, akik vájárként, vagy akár kiszolgáló személyzetként dolgoznának a bányában. Másodsorban a hátrahagyott vágatokban minden infrastruktúra tönkrement, elöntötte a víz, ezért óriási költséget jelentene ezeknek az újranyitása. Véleményem szerint sok embernek jelentene örömöt az újranyitásuk, de számomra ez a jelen helyzetben elképzelhetetlen.

-Csontos László-

A régió bányászatának emlékeit, a bányák bezárása utáni változást tárja az olvasók elé az Összefogással Barcikáért Egyesület. Az e témát feldolgozó filmek, fotók, újságcikkek folyamatosan kerülnek feltöltésre a www.sajomentiforum.hu hírportál Egy bányász régió rovatába. Szívesen várunk minden visszaemlékezést bemutató fotót, írást az obekazincbarcika@citromail.hu címre. A teljes anyag november végéig kerül feltöltésre. Cikkeink elérhetők a hírportál facebook oldalán, valamint a 82 nevű facebook oldalon, melyet azért hoztunk létre, hogy a régió települései nagyobb nyilvánosság előtt oszthassák meg örömeiket, eredményeiket, programjaikat. Tisztelet a bányászoknak!