Dóra napja van. | 2023.02.06

Régiónk bányászati emlékhelyei

2022-11-09 06:18:25

Ormosbánya. A település neve is jelzi az itt élők kötődését a bányászathoz.  A közeli szén és a rudabányai ércbánya is rég bezárt már, az emlékeket azonban szerencsére időben megmentették, a hagyományokat pedig ma is ápolják. Ebben jelentős szerepe van az Ormosbánya Megújhodásáért Közalapítványnak és Viszoczy Sándornak, a művelődési ház egykori vezetőjének, akinek a nevét viseli a 2017-ben megnyitott helyi bányász emlékház.

Az eligazodásban a lokálpatrióta Völgyi Gergely volt segítségünkre. Mint tőle megtudtuk az emlékháznak otthont adó sárga vakolatú épület egykoron, amikor nem volt még minden családnak saját, folyóvizes fürdőszobája bányász népfürdőként funkcionált, mint jóléti, higiéniás szolgáltatás. A bánya igyekezett gondoskodni a dolgozóiról minden téren, a fizetéstől a fürdőn át a sportolás támogatásáig, gyakorlatilag az élet minden területére kiterjedt. Ez kiderül az emlékház tárlatából is, amely jelentős részben Viszoczky Sándor gyűjteményét, a felhívására az ormosiak által adományozott tárgyakat mutatja be. A bőség zavarával küzdöttek a kiállítás összeállítói. Az ünnepi, bányász díszegyenruhák mellett régi munkásruhát is bemutatnak, a bányában használt eszközöket, felszerelési tárgyakat is, mint a kobakokat, lámpásokat, de a fizikai munkára utaló csákány és lapát is látható.  Egy bányász lakásbelsőt is berendeztek, ahol jól megfér egymás mellett a 60-as éveket idéző ősi televízió, a csöves rádió, a fali szentkép, hímzett terítők, az egyébként régen a konyhában lévő zománcozott vizesvödrök, a tisztálkodást szolgáló, kerek vas állványon lévő zománcozott lavór, a fésűtartó tükrös doboz, asztal, szék, konyhaszekrény… A rengeteg kupa, érem, fotók utalnak az aktív bányász sportéletre.

Mint megtudtuk a gyűjtemény nagyon sok fényképpel rendelkezik, amelyek bemutatják a bányászlétet. Kiállítani csak keveset tudtak, de a képek digitalizálva, vízjelezve internetes tárhelyen „pihennek”.  Az emléktárgyak kategóriában a felcímkézett, feliratozott porcelán söröskorsók viszik a prímet, ami jelzi, hogy annak idején ezzel is erősítették a kötődést, másrészt, hogy a kemény munka után a bányászok szívesen legurítottak egy-két korsó sört. Kellett is a folyadékveszteség pótlására, a szénpor lemosására. Ápolják az emlékét Almási Istvánnak, a néhai ormosi, Kossuth-díjas vájárnak és az ugyancsak ezen elismerésben részesített Szemán István géplakatosnak, aki kifejlesztette a róla elnevezett Szemán-féle réselőgépet. S, ha már a díjazottaknál járunk, a vitrinekben rengeteg korabeli kitüntetés is látható, amellyel a bányászok munkáját ismerték el. A bőség zavara.  A tárlatot a kialakított rámpának köszönhetően mozgásukban korlátozott polgártársaink is meg tudják közelíteni. Érdemes személyesen felkeresni az emlékházat (indulás előtt tájékozódjanak a nyitvatartásról), a megtekintés ingyenes. Aki nem tud személyesen eljönni, de kíváncsi, az a youtube-ra feltöltött kisfilmnek köszönhetően a világ bármely részéről megtekintheti.  

Az emlékházon túl is van bányász emlék a településen. Az egyik kopjafa, amelyet a veszélyes üzemre utalva, a bányabalesetekben elhunytak emléké állítottak. Belevésték a fába a néhai áldozatok neveit is. A másik pedig a zászlótartó emlékmű, a partner bányavárosok címereivel. a bányásznapot is megtartják minden évben, illetve az elszármazottak találkozójának is egyik központi témája a dicső múlt.

A Múcsony részét képező Alberttelepnek a neve is a bányászatra utal, ugyanis a névadó nem volt más, mint a felvidéki Hibbey Hosztják Albert, akinek jelentős szerepe volt a helyi bányászatban. Emlékhelye is van a településen, az egykori I,-es akna lefalazott bejáratán. A szocreál stílusban, az 50-es években felépített (s azóta is érintetlenül megőrizte, mintegy történelmi mementóként a külső, belső kialakítását) Hunyadi János Művelődési Ház a bányászkultúra, hagyományok őrzésének, ápolásának a helyi letéteményese. Az intézményt 1956-ban, a bányásznapon avatták fel. A mélyművelésű bányászatot már rég felszámolták a térségben (külszíni, kisebb kitermelés viszont még működik!) a kapcsolat viszont nem szakadt meg, mivel 2006-tól a   Hunyadi János Bányász Kulturális Alapítvány irányításával működik az intézmény. amely hitvallása, feladat meghatározása a következő: „Önkormányzat illetékességi területén bányász kulturális és életmódbeli hagyományőrző tevékenység folytatására jött létre. Működése során ellátja a település és közvetlen környezete oktatási, nevelési, képességfejlesztési és ismeretterjesztési feladatait, a kulturális értékek megóvásával, a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségét elősegítő tevékenységet, a kisebbségi hagyományápolás támogatásával és elősegítésével, tömegsport elősegítésével összefüggő tevékenységet végez.”

Már az épület előtti parkban is eltéveszthetetlen jeleit láthatjuk a bányász múltnak. Oldalt egy egykoron magyar fejlesztésű és gyártású bányagépet, amely annak idején szén (és meddő) tízezer tonnáit termelte ki a föld alatt, majd szállítószalag vitte tovább.  A főbejárat szomszédságában pedig egy fekete márvány/ gránit (?) emlékmű, amely három lapból áll. A középsőn a felirat: „1897-1998 Mucsony és Alberttelep bányatelken működött szénbányák áldozatainak az emlékére. ( Így Mucsony, pedig a hivatalos írásmód Múcsony, amiből régebben nagy vita is volt a településen). Alatta felvésve egy csille szemből ábrázolása, beleírva a bányász köszöntés: Jó szerencsét, körülötte pedig a stilizált tárnafalak. A két oldalt lévő „kőbe” pedig bevésték a bányabalesetekben elhunyt dolgozók neveit. Sajnos hosszú a lista…  igazolja a régi mondást, hogy a bánya veszélyes üzem!

Mint jó előre megtudtam a bányászattal kapcsolatos, Papp András gyűjteményéből rendezett állandó kiállítás az emeleten található. A lépcsőn felmenve az előteret díszítő szocreál stílusú olajfestmények máris visszarepítik a látogatót az 50-es évekbe (bányaüzem látkép, kétkezi munkások). A kiállítás egy kisebb és egy nagyobb termet tölt meg. A bejárat melletti, kisebben a bányász háztartásokkal ismerkedhetünk, a bölcsőtől a fali képekig, különös tekintettel a korszakban kedvelt varrottakból van sok. Aztán jön a nagyterem. Itt a meghatározó szín a vörös! Nem véletlenül, egyrészt mivel a bányászok jelentős része hagyományosan a baloldalhoz kötődött 1945 előtt is, utána pedig rátelepedett a kommunizmus. A falakon lévő csapatzászlók ennek megfelelően szinte mid vörösek, akárcsak az asztalterítő. Az egyik sarokban egy kopasz, vigyorgó férfit ábrázoló gipsz mellszobor, azonnal megismertem, „Rákosi elvtárs, pajtás”, mellé támasztva egy kopaszodó férfi bronz plakettje, aki nem más, mint Lenin elvtárs. Látható a tárlaton néhány bányász egyenruha, egykori eszközök, mint mécses és kobak. A szórakozásra utaló rádiók, egy hangszer a bányász zenekarok emlékére. A felvidéki bányavárosok korhű címerei kilógnak a kommunista idők hangulatából, a régi/új világot idézik sok évszázados jelképeikkel.

Autóval pár percre található Izsófalva, az egykori Disznóshorvát, amely ugyancsak jelentős bányász múlttal rendelkezik (egykoron közigazgatásilag hozzá tartozott Rudolftelep és Ormosbánya is). A település a nemzeti szobrászat innen elszármazott művészének nevét viseli. Az Izsó Miklós emlékház hivatott őrizni és bemutatni a bányatörténeti gyűjteményt is. Valójában azonban csak őrzi, be nem tudja mutatni, mivel a 2010-es villámárvíz óta felújításra vár az épület és zárva tart. A gyűjtemény pedig bedobozolva várja a jobb időket. A településnek nincs pénze a felújításra, pályázati úton próbálnak forrást szerezni rá, eddig nem sok sikerrel.  Mint megtudtam az elcsomagolt kiállítás ásványokból, régi használati tárgyakból, szerszámokból, korabeli fotókból, dokumentumokból áll.

Az épület mellett kialakított szoborparkban viszont tavaly, az év vége felé felállítottak egy szerény emlékművet. A beton posztamensre egy nagy követ állítottak (mellette egy stilizált bányamécs), rajta egy fekete márvány tábla a következő felirattal: „ Izsófalvai bányászok tiszteletére 2021 Izsófalva nagyközség önkormányzat képviselő-testülete” – csupa aranybetűvel. A kő tetején pedig fémből a bányászok hagyományos jelképe, a két, keresztbe tett kalapács.

-Csontos László-

A régió bányászatának emlékeit, a bányák bezárása utáni változást tárja az olvasók elé az Összefogással Barcikáért Egyesület. Az e témát feldolgozó filmek, fotók, újságcikkek folyamatosan kerülnek feltöltésre a www.sajomentiforum.hu hírportál Egy bányász régió rovatába. Szívesen várunk minden visszaemlékezést bemutató fotót, írást az obekazincbarcika@citromail.hu címre. A teljes anyag november végéig kerül feltöltésre. Cikkeink elérhetők a hírportál facebook oldalán, valamint a 82 nevű facebook oldalon, melyet azért hoztunk létre, hogy a régió települései nagyobb nyilvánosság előtt oszthassák meg örömeiket, eredményeiket, programjaikat. Tisztelet a bányászoknak!



Sajómente Média Alapítvány
Legfrissebb híreink
12:21
- Agrárminisztérium: szigorú minőségi és élelmiszerlánc-biztonsági ellenőrzés az Ukrajnából érkező gabonák esetében
11:42
- Klinikai vizsgálat igazolta a fluvoxamin terápia eredményességét a COVID-19 gyógyításában
11:21
- Nem téma otthon a gyerekek online élete, pedig beszélni kellene róla – február 7-én tartják a Biztonságos Internet Napját
10:55
- Pénzmosással és költségvetési csalással gyanúsítanak egy hajdúszoboszlói wellnes szállódatulajdonost
10:30
- Tíz tartományban legkevesebb 284 halottjuk van a törökországi földrengéseknek
09:51
- Áprilisban ismét világsztárok a Budapest Ritmón
09:31
- KSH: 3,9 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi üzletek forgalma decemberben
09:16
- Írországban fogták el egy emberkereskedő banda negyedik tagját
08:48
- Miskolc baloldali polgármestere 2024-ben újrázna, amihez a miskolciaknak is lesz egy-két szavuk!
08:22
- Két ország rendőrei üldözték a bűnözőket az M3-as autópályán
MTI hírfelhasználó