Új nézőpontból elemzi 50 év magyar filmtörténetét Gelencsér Gábor kötete
Új megközelítésből, a film és az irodalom kapcsolatát vizsgálva elemzi az 1945 és 1995 közötti fél évszázad magyar filmtörténetét Gelencsér Gábor Forgatott könyvek című, tankönyvként és kézikönyvként is használható hiánypótló kötete.
A szerző az MTI-nek elmondta, hogy a több év alatt pályázati támogatások segítségével megírt munkájával a magyar filmtörténet jelentős részben az államszocializmus idejére eső korszakát dolgozta fel, könyve "egy lehetséges filmtörténetnek" tekinthető. Ezt a Metropolis Könyvek-sorozatban megjelent mű alcímével is jelzi: A magyar film és az irodalom kapcsolata 1945 és 1995 között.
"Engem is meglepett, hogy a magyar film történetében az adaptációk a nemzetközi gyakorlathoz képest is nagyobb súllyal vannak jelen. Munkám során azzal a jelenséggel találkoztam, hogy azok a filmek, amelyek filmtörténetileg kulcspozícióban vannak, mert korszakváltók, korszakteremtők, határt jeleznek, új stílust képviselnek, feltűnő gyakorisággal adaptációk. A hetvenes években született Szerelem, Szindbád vagy a Magasiskola mind adaptáció. Így jött a gondolat, hogy az adaptációk nézőpontjából rá lehet tekinteni a magyar filmtörténetre" - fejtette ki az ELTE Filmtudományi Tanszékének docense.
A kötet a magyar film kanonikus folyamatait követi, ám az adaptációk tükrében jól szemléltethető ez a filmtörténeti korszak. "Az volt az alaptézisem, hogy az irodalom és film kapcsolata tetten érhető egyfajta kulturális funkcióban: a magyar irodalom ebben az időszakban képviseleti funkcióját - tehát azt, hogy nem egyszerűen csak művészet, hanem társadalmi, politikai, ideológiai jelentést fogalmaz meg - átadja. Ez a képviseleti karakter a magyar film történetében éppen az államosítással került megint előtérbe azzal a hivatalos kultúrpolitikával, amely a filmet zászlajára tűzi, és fontos ideológiai közvetítő szerepet szán neki. A hatvanas évek újhullámában ez a képviseleti karakter a filmekben már nem hamis, hazug ideológiát közvetít, hanem nagyon érzékenyen ír le társadalmi folyamatokat" - magyarázta a szerző.
Emellett azt a kölcsönhatást is vizsgálta, hogy az irodalompoétikai megoldások miképp hagynak nyomot a filmen, illetve a film miképp hagy nyomot az irodalmon. Példaként a filmtörténész a Sánta Ferenc regényéből Fábri Zoltán rendezésében forgatott Húsz órát hozta fel. "A regényben is mozaikokból tevődik össze a múlt, és a filmben ez, ha lehet, még radikálisabbá válik: az első tíz percben szinte követhetetlenül gyors montázsokkal kapjuk meg a történet különböző időpontjaiból felvillanó képeket." De jól szemlélteti ezt az egymásra hatást a Cseres Tibor regényéből készült Hideg napok, Kovács András filmje, és ide sorolható a Szindbád is - tette hozzá.
A szerző kifejtette, hogy miközben az egységesnek tekinthető magyar filmtörténeti korszakot, az államosított magyar filmgyártás időszakát elemzi, ami 1948-tól 1989-ig tart, előzményként a háború utáni évek filmjeinek irodalmi adaptációit is áttekintette, valamint az "utóhatás" nyomában 1995-ig futott túl a korszakon, mert fontos volt számára, hogy a korszakhatáron túl is jelezze film és irodalom kapcsolatának a súlyát - jelesül Tarr Béla Sátántangóján keresztül -, így kerekedett ki az ötven év.
A kötet szerkesztéséről elmondta: arra törekedett, hogy kézikönyvszerűen is használható legyen, azért szerepel benne sok mutató, élőfej, margóutalás. A könyv gerincét korszakelemzések adják. A Kovács András Bálint-féle korszakolást alapul véve hét filmtörténeti korszakot különít el, azokban vizsgálja a film és irodalom kapcsolatát. A fejezetek kultúrpolitikai áttekintéssel kezdődnek, majd a szerző rávilágít, hogyan alakul a két művészet világa. A könyv második részében olyan tanulmányok találhatók, amelyek a korszakelemzések kiegészítéseként mélyebben mutatnak be egy-egy írót vagy rendezőt.
Gelencsér Gábor elárulta, meglepetésként érte a kötet megírása közben, hogy a szocialista realizmus után az újhullámig tartó, 1954 és 1962 közötti időszak milyen elképesztő gazdag filmekben, és azokban kiváltképp erős az irodalom jelenléte. Ekkor készült a Körhinta, a Gázolás, a Szakadék, az Édes Anna, a Dúvad vagy a Vasvirág Herskó Jánostól. Végül ez lett a leghosszabb fejezet a könyvben.
A filmtörténeti munka merítésének nagyságát jelzi, hogy a vizsgált fél évszázadban több mint 800 film készült Magyarországon, ennek egyharmada irodalmi adaptáció. A könyv részletesebben az irodalmi feldolgozások kétharmadát elemzi, mintegy hetven rendező kétszáz alkotását, amely száz író több mint kétszáz műve alapján született.
A Forgatott könyvek a Kijárat Kiadó - Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány kiadásában jelent meg.
