Migrációkutató Intézet: a hatalmi harc origójában Irak áll
Kászim Szulejmáni megölésével az indulatok rég nem látott mértékben eszkalálódtak az amerikai és iráni kormány között. A hatalmi harc origójában a szuverenitásáért küzdő Irak áll, miközben az amerikai-iráni szembenállás nemcsak a térség országaira nézve rejt kockázatot, hanem a migráció felerősödéséhez is vezethet - írta elemzésében a Migrációkutató Intézet.
Az MTI-hez szerdán eljuttatott elemzés az amerikai és iráni kormány közötti feszültség hátterében húzódó okokat vizsgálja. Az Egyesült Államok január 3-án dróntámadással megsemmisített egy konvojt, amelyben Kászim Szulejmáni tábornok, az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz nevű különleges egységének vezetője és Abu Mahdi al-Muhandisz, az iráni támogatású iraki milíciák ernyőszervezetének, a Népi Mozgósítási Erőknek a vezetője is utazott.
Az elemzés szerint ezzel a támadással az Egyesült Államok jelentős csapást mért az általa terrorszervezetként nyilvántartott Iráni Forradalmi Gárdára és a síita milíciákra, amelyek két fontos vezetőjüket veszítették el. A katonai vezetők halála nyílt és egyértelmű üzenet nemcsak Iránnak és az iraki politikai elitnek, hanem minden helyi milícia vezetőjének is, hogy nincsenek biztonságban sem Irakban, sem Szíriában.
Az amerikai-iráni feszültség az elmúlt másfél hétben szinte a végletekig kiéleződött, de az Egyesült Államok és Irán egyelőre kerüli és talán kerülni is fogja a két ország közötti nyílt katonai összecsapást - írták. Irakban és Szíriában azonban síita milíciák és az Egyesült Államok reguláris hadserege sorakozik fel. Ez utóbbi mögött pedig több koalíciós partner - például Szaúd-Arábia, a Perzsa-öböl államainak jelentős része és elvileg az egész szunnita világ, Izraelről nem is beszélve - található. Az elemzés szerint tulajdonképpen a "hadviselő felek" nem közvetlenül támadják egymást, hanem Irakban és Szíriában, amelyet érdekkörükbe akarnak vonni, és ezen területek birtoklásáért folyik a harc.
A Migrációkutató Intézet elemzésében kiemelte, hogy az iraki belpolitikát a síita pártok uralják. Szulejmáni tábornok likvidálása után pedig olyan mérteket öltött az Amerika-ellenes síita közfelháborodás, hogy a síita többségű parlament január 5-én felszólította a kormányt, mondja fel azokat a katonai egyezményeket, amelyek lehetővé teszik külföldi csapatok állomásozását Irak területén, és mivel az Iszlám Állam elleni harc megszűnt, szólítsa fel őket távozásra.
Innen már az ügyvezető kormányon múlik, hogy mikor és milyen formában szerez érvényt a parlamenti határozatnak - jegyezték meg.
Az elemzésben az amerikai és koalíciós katonai szerződés felmondásának, illetve a nyugati csapatok kivonásának várható következményeivel kapcsolatban kiemelték, hogy az iraki hadsereg szinte teljesen ki van szolgáltatva az amerikai, illetve koalíciós támogatásnak hadfelszerelésben, utánpótlásban, irányításban és kiképzésben is. Az amerikai katonai támogatás elmaradása, illetve az amerikai platformokon futó támogatási (például műholdas navigációs) rendszerek kikapcsolása tehát pillanatok alatt a földre kényszerítheti az iraki légierőt, és minden bonyolultabb fegyverrendszert szinte teljes egészében használhatatlanná tehet.
Hozzátették: az, hogy az amerikai és koalíciós erők bejelentették, Irakban szüneteltetik az Iszlám Állam-ellenes hadműveleteket és elsősorban a támaszpontjaik védelmére fognak koncentrálni, lélegzetvételnyi időhöz juttathatja az Iszlám Állam maradék fegyveres csoportjait. Ezek Irakban és Szíriában még mindig aktívak, így biztosra vehető, az Iszlám Állam jó eséllyel újraszerveződő erői is nyomás alá fogják helyezni a síita milíciákat, amelyek azonban nem fognak légitámogatást és dróncsapásokat kapni a koalíciós légierőtől - írták.
Ha pedig az Egyesült Államok kiterjesztené Irakra is a gazdasági szankciókat, akkor az rövid időn belül romba dönthetné az amúgy is nehézségekkel küzdő iraki gazdaságot - jelezték. Szinte biztos, hogy az iraki kurdok - távolmaradásuk a parlamenti üléstől is ezt bizonyítja - nem fogják könnyen elfogadni a koalíciós csapatok távozását az iraki Kurdisztánból - emelték ki.
Kitértek arra is, milyen válaszlépései lehetnek Iránnak ebben a helyzetben. Arra jutottak, hogy a polgári célpontokat veszélyeztető vagy jegyzett terrorszervezetek által végrehajtott akciók elfogadhatatlanok lennének a nemzetközi közvélemény számára. Ez pedig elősegítené Irán elszigetelődését és erősítené azt a narratívát, hogy az erkölcsi fölény az Egyesült Államok oldalán van. Irán nemzetközi megítélését az javítaná, ha elhitetné a világgal, hogy ő az áldozat - olvasható az elemzésben.
A Migrációkutató Intézet szerint a legnagyobb probléma, hogy a Közel-Kelet ismételt destabilizálódása "egyre távolabb tolja azt az idilli állapotot, amelyben a migrációs szempontból kibocsátónak számító országok a békés fejlődés útján teremtenék meg azokat a feltételeket, amelyek között túlnépesedő társadalmaik otthon is megtalálják a számításukat, és ennek következtében nem indulnak útjukra, hogy szerencsét próbáljanak a világ más területén".
