Auguszta napja van. | 2024.03.29

Horváth György: a kortárs filmeknek is csodás erejük van 

2018-04-13 19:59:00

A kortárs film világa is tele van olyan alkotásokkal, amelyek szíven ütnek, rólunk szólnak. Ezt a szellemi izgalmat próbálja a Titanic Filmfesztivál programja átadni a közönségnek - hangsúlyozta Horváth György, a pénteken záruló nemzetközi fesztivál igazgatója az MTI-nek.

    A 25. Titanicon a világ minden tájáról majdnem ötven filmet láthatott a közönség április 4. és 13. között hét budapesti fesztiválszínhelyen. Mint Horváth György rámutatott, beigazolódott, hogy igazán jó program állt össze. "Úgy érzem, most a fesztivál végén, hogy amit vállaltunk, azt elértük. Ugyanakkor azt is látom, hogy még mindig nagy falatot jelent a közönségnek ennyi filmmel megbirkózni. Azt a szellemi izgalmat próbáljuk átadni, amit mi is átélünk, amikor megnézzük egy ismeretlen szerző ismeretlen művét, és az boldoggá tesz" - tette hozzá.
    A fesztivál elmúlt negyed századára visszatekintve megjegyezte, hogy számára külön élmény belegondolni, hány alkotónak volt olyan filmje a Titanicon, aki később befutott. Hogy például 2008-ban itt járt az Engedj be! című skandináv horrorral Thomas Alfredson, amikor még senki sem ismerte. "Ezt tartom fontosnak, hogy aki figyel a filmekre, az itt ilyen alkotásokat láthat" - húzta alá.
    Hozzáfűzte: "engem a filmek maguk érdekelnek, önmagukért. Élnek, pulzálnak, a világhírnév és a díjak nélkül is van erejük, ezt próbálom átadni."
    Mint mondta, az idei műsorban a közép-európai térségből és máshonnan is olyan filmek szerepeltek, amelyek önmagukért beszélnek. A Rekviem J. asszonyért című szerb filmben ábrázolt letargia ismerős, de a gyógyulást is megmutatja. Nagyszerű ez a szatíra, benne van a bürokratikus rendszer minden nyűge, de az is, hogy túl lehet élni. Agnés Varda Arcélek, útszélek című dokumentumfilmje azt sugallja, hogy a képek, a filmek képesek arra, hogy bizonyos pillanatokban összegezzék mások élettapasztalatát, megszólítanak minket. A fiú meg az apja című tajvani filmben pedig elhangzik, hogy a történetek előre-hátra élnek a múltban és a jövőben - sorolta. 
    "A filmeknek van egy olyan csodás ereje, ami nem csak a régi nagy klasszikusoké, a kortárs film világa is tele van olyan alkotásokkal, amelyek szíven ütnek, rólunk szólnak, és nem azért, mert tragikus mélységekbe rángatnak, hanem mert egyszerűen a világ dolgairól szólnak. Kell tudnunk arról, hogy milyen ez a világ, amiben élünk" - foglalta össze a fesztiválkapitány.
    A 25 évre visszaemlékezve elmesélte, hogy az Andrássy úton együtt sétált Peter Greenawayjel, aki később a British Councilon keresztül felajánlotta, hogy készít Budapestnek egy exkluzív világshow-t. A legelső fesztiválon pedig Viktor Koszakovszkij orosz dokumentumfilmest látták vendégül, és a hazatérő rendező a repülőtéren könnyes szemmel bízta rá családi fotóit, hogy vigye magával a londoni filmmustrára, amelynek katalógusához kellettek. Azt az élményét is felidézte, amikor Dzsafar Panahi felhívta, hogy szeretné egész családjával vendégül látni a budapesti perzsa étteremben. "Ezek villannak be, ilyen kicsi, filmszerű mozdulatok. Ha lett volna írói tehetségem, vagy rögzítettem volna képeket, szituációkat, akkor lenne most egy albumom, ami megőrizné, hogy ki mindenkivel találkoztam" - mondta.
    "A Titanicnak a kezdetektől az volt a célja, hogy a filmek előítélet-mentesen, hihetetlenül szép emberi gesztusokat tudjanak átadni a legkülönbözőbb kultúrák közötti párbeszédben. Olyan, mintha az ember egy drónnal röpködne a különböző kultúrák között, és miközben a széke biztonságában ül, felébredhet benne a nyugtalanság, hogy ő maga emberileg mindent megtett-e. Ha jól működik a mix, akkor úgy jöhet ki a moziból, hogy megpróbál jobbá válni" - fogalmazott.
    A Titanic jövőjével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy érzi a felelősség súlyát. "Kizárólag akkor szabad tovább csinálni, ha a fesztivál minden elemében ki tud teljesedni és csillogni. Rendkívül tehetséges munkatársak vesznek körül, akikkel kitűnő programot tudunk létrehozni, de ha az anyagi forráson keresztül a struktúrán át a szervezeti dolgokban ez nem megy, akkor el kell gondolkodni a fesztivál jövőjén. Miközben nagy út van mögöttünk, valami miatt folyton olyan pozícióban vagyunk, mintha most kezdenénk. Ilyen a pályázati struktúra, a pénzgyűjtő mechanizmus, és ez még 25 év után is erejét veheti a lelkesedésnek" - jegyezte meg. 
    Úgy vélte, hogy több évre előre eldöntött finanszírozásra lenne szükség. "Egymás felé, a stáb felé, a partnerek felé legalább két-három éves struktúrában lenne jó gondolkodni. Nem rendkívüli dolgokat várnék, hanem csak egy kiismerhető viszonyrendszert, építkezni és felépíteni a következő pár évet így lehetne" - mondta Horváth György.