Czibere Károly: a Társadalmi riport 2016 adatai megerősítik a pozitív társadalmi változásokat
A Társadalmi riport 2016 tanulmánykötet kutatási eredményei, elemzései alapvetően megerősítik, hogy az elmúlt években társadalompolitikai fordulat történt és pozitív változások indultak meg Magyarországon - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára a Tárki által készített kiadvány bemutatóján, kedden Budapesten.
Czibere Károly kiemelte: ahogy azt a KSH már korábban jelezte, az elmúlt években nőtt a foglalkoztatottság, csökkent az inaktivitási ráta és 2013-tól csökkent a szegénység által veszélyeztetettek száma is.
Az államtitkár a kötet anyagi deprivációt (megfosztottságot) elemző fejezetéből azt emelte ki, hogy csökkent azok száma, akik anyagi okok miatt nem tudják kifűteni a lakásukat, vagy akiknél előfordult fizetési elmaradás.
Hozzátette: a pozitív változás két kormányzati intézkedésnek, a rezsicsökkentésnek és a devizahitelesek megsegítésének is köszönhető.
A "megkerülhetetlen tudásbázisért" köszönetet mondva jelezte: tárcája a különböző felzárkózási programok tervezésénél, megvalósításánál a jövőben is számít a hasonló elemzésekre, épít a kutatási adatokra.
A Társadalmi riport kötetek 1990 óta kétévente közölnek adatokat, elemzéseket a megelőző két év magyarországi társadalmi folyamatairól. A 2012-es kötetet alapítványi támogatással, a 2014-es kiadványt közadakozással jelentették meg, a most bemutatott, húsz tanulmányt tartalmazó munka kiadását az államtitkárság támogatta.
A szerkesztők - Kolosi Tamás és Tóth István György - az előszóban azt írták: a tárcával való jó együttműködés azt jelenti, hogy "a tényekre alapozott, hatáselemzésekre épülő politikacsinálásra van tér és fogadókészség még abban az időszakban is, amikor meglehetősen sok szakmapolitikai kérdés is a politikai kommunikáció terében értékelődik és dől el".
A szerkesztők a társadalmi egyenlőtlenségeket elemezve azt írták: alapprobléma, hogy "a magyar társadalom +en bloc+ (úgy ahogy van) tartozik Európa szegényebbik feléhez". Európai összehasonlításban fogyasztást, életszínvonalat, iskolázottsági szintet, életstílust, nyitottságot, elfogadási képességet, nyelvtudást tekintve a magyar társadalomnak csak a kisebb része, talán harmada van "kinn a vízből", és képes partnere lenni európai társainak.
Az adatok azt mutatják, hogy jelentősek az egészségi és az oktatási egyenlőtlenségek, továbbá gyengék, nem hatékonyak az egészségügyi és oktatási intézmények - tették hozzá.
Összegzésük szerint a társadalmi felemelkedéshez intézményi reformokra lenne szükség, továbbá arra, hogy a magyar gazdaságban olyan környezet domináljon, amelyet verseny, innováció és értékteremtés jellemez.
Tóth István György a kötet főbb üzenetei között arról beszélt, hogy bár a makrogazdasági mutatók 2015-ben biztatóak voltak, az államháztartás pozitív irányba fordult, nőtt a foglalkoztatottság, az ország a stabilizáció után mégsem nézett szembe az oktatási és egészségügyi reformok kérdésével, ehelyett a menekültügy került a közbeszéd középpontjába.
A csaknem 450 oldalas kötet - amelynek szerzői között nem csak a Tárki munkatársai szerepelnek - hat fejezetében gazdasági, munkaerőpiaci témákkal, a társadalmi szerkezettel, a háztartások válság előtti és utáni helyzetével, a migrációval, a szociális intézményhálózattal, valamint értékekkel, attitűdökkel foglalkoznak.
A vagyoneloszlás adatait elemző írás szerint a vagyoni egyenlőtlenség nagyobb, mint a jövedelmi egyenlőtlenség, továbbá Magyarországon nemzetközi összehasonlításban magas a vagyontalanok aránya.
A kötet egy másik tanulmánya szerint Magyarországon a szegénység az európai uniós átlag alatt van: az Eurostat tavalyi adatai szerint a magyar népesség 14,6 százaléka élt relatív jövedelmi szegénységben, az uniós átlag 17,2 százalék. Ugyanakkor ettől eltérő képet mutat az anyagi deprivációban élők aránya; ebben csak Romániának és Bulgáriának vannak rosszabb mutatói. A magyar népesség 44 százalékát érinti a probléma, míg az uniós átlag 19,5 százalék. A jövedelmi szegénység és a depriváció mérési módszertana eltérő; előbbi inkább az erőforrásokra, utóbbi inkább a fogyasztásra összpontosít. Az anyagi deprivációt egyebek mellett azzal mérik, van-e a háztartásban autó, színes tévé, automata mosógép, telefon, a háztartásban élők megengedhetnek-e maguknak egy hét nyaralást, kétnaponta húsfogyasztást, a lakás rendes kifűtését, fedezni tudják-e a váratlan kiadásokat, vannak-e fizetési elmaradásaik.
Az elemzés szerint miközben a gazdasági válság utáni években számottevően csökkent az anyagi deprivációban élők aránya, nemzetközi összehasonlításban Magyarország mégis kedvezőtlenebb helyzetben van az egy főre jutó hasonló GDP-vel rendelkező régiós országokhoz képest.
Egy másik tanulmány szerint a háztartások nettó megtakarításai a gazdasági válság óta eltelt időszakban növekedtek, és csökkent a törlesztési nehézségekkel küzdő háztartások aránya.
A Tárki adatai szerint a magyar háztartások tavaly havonta átlagosan 158 ezer forintot költöttek, ez 78-79 ezer forintnyi egy főre jutó fogyasztást jelentett. Hozzátették: összességében a 2012 óta tartó fogyasztásbővülés folytatódott.
Az egészségügyi helyzetet elemző fejezetben arról írnak, hogy a javuló trendek ellenére is rosszabb az egészségi állapot Magyarországon, mint az a gazdasági fejlettség alapján elvárható lenne. Az egyenlőtlenségek a társadalmi csoportok és az ország különböző területein élők között mélyek; a legrosszabb helyzetű kistérségben élő férfiak születéskor várható élettartama 13 évvel alacsonyabb, mint a legjobb helyzetű kistérségben élőké. Az elemzés szerint mindez az egészségügyre fordított közkiadások reálértékének a csökkenésével hozható összefüggésbe.
