Almásy Pál-emléktáblát avattak Gyöngyösön
Almásy Pál, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakja tiszteletére avattak emléktáblát szerdán szülővárosában, Gyöngyösön.
A táblát az önkormányzat, a Mátra Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület és az Aba Sámuel Kórus állíttatta.
Hiesz György, a mátraaljai város szocialista polgármestere ünnepi köszöntőjében kiemelte: Almásy Pál Gyöngyösnek és térségének a legjelentősebb politikai karriert befutott személyisége volt. Hozzátette, hogy a család egy másik tagja, Almásy János a Rákóczi-szabadságharcban játszott jelentős szerepet. A polgármester méltatta azokat is, akik megőrizték és ápolták az Almásyak emlékét, kultuszát.
Az ünnepségen Kámán Árpád, az Aba Sámuel Kórus vezetője idézte fel Almásy Pál munkásságát, majd Hiesz György és Tatár László (Fidesz-KDNP) alpolgármester leplezte le a Fő téri "Almásy-ház" falán elhelyezett emléktáblát.
Almásy Pál 1818. január 18-án született Gyöngyösön. Jogászi végzettséget szerzett, majd Batthyány Amáliát feleségül véve beházasodott az egyik legjelentősebb arisztokrata családba. A reformkori politikai élet közelébe kerülve szakmai és politikai pályája hamar felívelt: 1836-ban tiszteletbeli megyei aljegyző, az 1843-44-es Országgyűlésben pedig Heves vármegye két követének egyike lett. A haladó reformer nemesség képviselőjeként 1845-től megyei első alispánként, majd az 1848-as forradalom idején a népképviseleti Országgyűlésben Gyöngyös követeként dolgozott.
Ezt követően számos feladatot ellátott: volt a képviselőház másodelnöke, a szabadságharc kezdetén pedig a Délvidéken lett kormánybiztos. Később képviselőházi elnökként tevékenykedett, majd a Nyugat-Dunántúlon, azt követően pedig Heves vármegyében volt kormánybiztos. Feladata volt egyebek mellett a horvát hadifoglyok elhelyeztetése Gyöngyösön, illetve Egerben egy többezres hadikórház kialakítása.
A következő év elején nemzetőrként, majd újra délvidéki kormánybiztosként vett részt a küzdelmekben, februártól pedig a Debrecenbe költözött Országgyűlés képviselőházának lett az elnöke.
Almásy Pál 1849 áprilisában, pályájának csúcsán - egy ötfős bizottság tagjaként - részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat elkészítésében. Április 14-én, a debreceni nagytemplomban ő vezette le az ülést, amelyen Kossuth Lajossal egyetemben elfogadtatták a nyilatkozatot, majd bejelentette a Habsburg-ház trónfosztását.
A bécsi udvar harmadik támadása idején, augusztusban nyugatra menekülve hagyta el az országot. Svájci, franciaországi, belgiumi és angliai emigrációja 1859-ig, az első amnesztiákig tartott. Közben, 1851-ben távollétében halálra ítélték és jelképesen kivégezték.
Hazatérte után ismét aktívan politizált, 1863-tól részt vett az ellenállási mozgalomban. Bár ebből később kivált, 1864 márciusában mégis letartóztatták, a hadbíróság 1865 februárjában pedig ismét halálra ítélte. Az ítéletét később 20 év várbörtönre változtatták, amelynek letöltését Olmützben kezdte meg. Az 1867-es kiegyezést követő szabadulása után visszavonultan élt 1882. november 1-jén Pesten bekövetkezett haláláig.
