Cigány történetekről nyílik kiállítás a hódmezővásárhelyi Tornyai-múzeumban
Istennel talállak, testvérem! címmel cigány történetekről nyílik kiállítás szerdán Erdős Kamill etnográfusra is emlékezve a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban - tájékoztatta a közgyűjtemény kedden az MTI-t.
A közlemény szerint a Devlesa arakhavtu, phrala! (Istennel talállak, testvérem!) cigány köszönést használta Erdős Kamill (1924-1962) cigánykutató levelezésében, valamint akkor is, amikor egy-egy elzárt, alföldi cigány közösségbe megérkezett a múlt század ötvenes éveiben. A több roma dialektusban is beszélő etnográfus alig egy évtized alatt összegyűjtött, rendkívül értékes fotóanyagából, hangfelvételeiből és jegyzeteiből a Néprajzi Múzeum készített kiállítást, amely szerdától látható a Tornyai-múzeumban.
A hadapródiskolát végzett Erdős Kamill 1924-ben született Budapesten, majd a második világháborúban francia fogságba került; az itt szerzett tüdőbetegsége élete végig elkísérte. A cigány nyelvvel gyógykezelése alatt került kapcsolatba, elsajátította és jól beszélte mind a kárpáti mind az oláh nyelvjárást.
Sajátos kutatómódszerrel, "álruhát" öltve - nyaranta bajuszt növesztett és önmagát lengyel cigány grófnak vagy kitalált cigány törzs tagjának adta ki - térképezte fel az 1950-es évek Békés megyei, alföldi és más magyarországi cigány közösségeit. Életében mindössze három magyar nyelvű tanulmánya jelent meg, azonban publikált angolul és franciául is.
Magnószalagokon és kézírásos jegyzeteken, valamint félezer fényképfelvételen örökítette meg 1962-ben bekövetkezett haláláig a cigányság mindennapjait, kultúráját, szokás- és hiedelemvilágát.
A hazai néprajzkutatás nagy becsben tartotta Erdős Kamill munkásságát, annak ellenére, hogy a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban őrzött hagyatéka évtizedeken keresztül feldolgozatlan maradt. Az anyagot a Néprajzi Múzeum és a gyulai közgyűjtemény egy közös projekt keretében hatvan évvel később digitalizálta, majd kapcsolt kutatásként felkeresték azon településeket, valamint az adatközlők leszármazottjait is, akik egykoron Erdős fényképezőgépe vagy magnója előtt álltak.
Az ebből összeállított kiállítás így nemcsak az ötvenes-hatvanas évek társadalmának perifériáján, elzártságban és kirekesztettségben élő cigány közösségeit mutatja be, hanem a jelenbe vezeti át és folytatja a lezárt kutatói életművet.
A Hódmezővásárhelyen, a roma kultúra napján nyíló kiállítás számos néprajzi témát és tárgyat mutat be, azonban a május 3-ig látogatható tárlat középpontjában mégis az emberi kapcsolatok sokfélesége áll. A múzeumban tíz olyan hódmezővásárhelyi fotót is megismerhet a közönség, amelyek a helyi cigányság 20. századi mindennapjaiból mutatnak be pillanatokat: a húszas évek roma családjait és vagy cigányzenészeit, a hetvenes évek "cigány KTSZ-ét" - kisipari termelőszövetkezetét -, illetve az újvárosi, Pálma utcai putrisort.
