Hét bő esztendő után hét szűk esztendő Kolorcityben
Úgy tűnik, Kolorcityben végleg leolvadt a festékes máz a kolorámokfutás brandről, és megmutatkozott a kegyetlen valóság: szorult anyagi helyzetben Kolorcity. Egy olyan város, amely bevételét tekintve az ország egyik leggazdagabb települése lehetne.
Jövő héten a képviselő-testület az idei költségvetést tárgyalja a városi lapban megjelent felütés szerint:
„Milliárdos terhek mellett is a biztonságos működésre és a fejlesztések folytatására törekszik Kazincbarcika városvezetése. Idén kiemelt fókuszt kap a vízi komplexum mellett épülő strand létrehozása, a vállalkozások, civil- és sportszervezetek támogatása és a mindennapi infrastruktúra fejlesztése, hogy a város még élhetőbb legyen.”
Gondolkodó kazincbarcikai emberek örökös dilemmája: hová tüntek a kivételesen nagy adóbevételből, és a kimagasló lakossági sarcból befolyó tízmilliárdok?
Óriási helyi adóbevételek és óriási lakossági sarcok
Kolorcity – leánykori nevén Kazincbarcika – 2014-ben megszabadult a városvezetés által, a játszóterek építésére felvett devizahiteltől, és a színes város, évek alatt, az iparűzési adóból rekordnagyságú bevételhez jutott .
A magát baloldalinak valló polgármester és csapata nem elégedett meg az iparűzési adómilliárdokkal, fokozatosan sarcolni kezdték a városi lakosságot.
A húszas évekre furcsa kettősség alakult ki Kolorcityben, egyrészről országosan a legnagyobb helyi adóbevételt elkönyvelt városok közé tartozik, másrészről az egyik legnagyobb helyi lakossági sarcot kirovó önkormányzat.
Csodálni lehet a városvezetés kommunikációs csúcsteljesítményét, ahogy a lakossági sarcot lenyomják támogatóik torkán. Persze a kommunikációs recept nem olyan bonyolult, sőt inkább ékegyszerű, amely a „jobboldali kormány bünteti a baloldali városvezetést” narratívára épül.
Tiszaújvárosnak nincs gondja, Kazincbarcikának hatalmasak a problémái
Úgy tűnik, a „jobboldali kormány bünteti a baloldali városvezetést” kazincbarcikai narratíva ott bukik meg, hogy a hasonló politikai berendezkedésű, és hasonló elvonásokkal sújtott Tiszaújvárosnak nincsenek anyagi gondjai, sőt a délborsodi kisvárosban hihetetlen fejlődés bontakozik ki.
Kazincbarcika és Tiszaújváros is szerepel a legnagyobb helyi adóbevételt bezsebelő városok listáján, és ezzel a két szocialista gyökerű város közötti hasonlóság véget ért.
Tiszaújvárosban nincs, míg Kazincbarcikán országosan kiemelkedő az önkormányzat által kivetett lakossági sarc.
- Tiszaújváros lakossága folyamatosan nő, Kazincbarcikáé folyamatosan csökken.
- Tiszaújvárosban a helyi adóbevételek jelentős részét jóléti szolgáltatásokra, Kazincbarcikán felesleges, túlárazott beruházásokra költi az önkormányzat.
- Tiszaújvárosi fejlesztések a jövőbe mutatnak, Kazincbarcikán a fejlesztések felélik a jövőt.
A jövő felélésének tipikus példája, a napi közel 2 millió forint mínuszt termelő, eredetileg 4,5 milliárd forintba kerülő, mára már 10 milliárd forint kivitelezői költségbe kerülő Kazincbarcikai vízi komplexum, amely óriási teherként nehezedik a kazincbarcikai emberek vállára.
- Tiszaújvárosban sokat költenek a lakosság jólétére, Kazincbarcikán pedig csak a minimumok minimumát.
- Tiszaújvárosban az önkormányzat közpénzből nem bérel luxusautó flottát, míg Kazincbarcikán csak a polgármester és az alpolgármester luxusautójának havi bérleti díja közel 1 millió forint.
Vég nélkül lehetne sorolni a két azonos gyökerű, mára már különböző utakon járó városok közötti különbségeket, ami elsősorban a 20 éve korlátlan hatalommal uralkodó kazincbarcikai vezetés alkalmatlanságát veti fel.
Költségvetésben elsőbbséget élvez a strandépítés
A városvezetés örökös siralmai ellenére, úgy tűnik a megszorítások mellett, kerítenek némi aprót a veszteséges megalománia – vízi komplexum - kiteljesítésére, a helyi hatalmi érdekeket kiszolgáló álcivil szervezetek működésére, és nem utolsó sorban a haver sportklubjának támogatására, de marad a luxusautó flotta is.
A nyilvánosságra került információk szerint, milliárdokat terveznek költeni a 10 milliárd forintból felhúzott vízi komplexum mellett kialakítandó strand építésére.
Kolorcityben a festett máz alatt nagyon nagy gondok vannak az alapvető szolgáltatásokat biztosító infrastruktúrákkal. Naponta lyukad ki vagy törik el a távfűtési hálózat, kátyú hátán kátyú a városi úthálózatban (kivétel a polgármester utcája, ahol „elöl-hátul” tükörsima az út).
A város jövőjének tétje a március nyolcadikai választás
A városvezetés és a helyi propaganda folyamatos fejlődést transzparáló jelentéseinek ellenére, Kolorcity óriási bajban van. Ha a központi költségvetés nem húzza ki a bajból a várost, rövidesen összeomolhat a város távfűtési hálózata. A felelősség kérdésében mutogathat itt egymásra az önkormányzat és az állam, de a felelősség elsősorban a 20 éve uralkodó városvezetést terheli.
Az elmúlt hét bő esztendőben nem azon kellett volna "agyalni", hogyan tudják a haveri cégeket a lehetetlenés túlárazott beruházások megvalósításába bevonni, vagy hogyan lehet a városi vagyont az utolsó szögig elkótyavetyélni, hanem felelős vezetőtől elvárható módon, kiharcolni a forrásokat az elavult városi infrastruktúra felújítására.
Tankönyvi példa a kazincbarcikai helyi hatalom húszéves működése, amely megmutatja, hogyan lehet egy várost politikai lózungokkal túszúl ejteni, és valós teljesítmény nélkül, ciklusról ciklusra, ideológia alapon választást nyerni, úgy, hogy a díszlet mögött a folyamatosan leamortizáló, és elnéptelenedő város kegyetlen valósága rejtőzik.
Március nyolcadikán egy tragikus esemény okán újra választ Kazincbarcika. Az önkormányzati posztért hárman indulnak: a Városvédőktől dr. Sélyei Erzsébet, a Fidesztől Kaló Attila, és a városvezetés protezsáltja, a „független” Sütő Ágnes.
Több kazincbarcikai polgár úgy véli, a függetlenként induló jelölt valójában nem is független, hanem a polgármester válasza az átalakult politikai viszonyokra, ami a lényegen semmit nem változtat, mert csak egy újabb „független” képviselő kell a néma, önálló akarattal nem rendelkező MSZP-DK-Momentum-Párbeszéd frakcióba.
