Nyirokérnövekedést serkentő rendszert dolgoztak ki a Semmelweis Egyetem kutatói az mRNS-technológia segítségével
A Semmelweis Egyetem kutatói - nemzetközi együttműködésben - olyan mRNS alapú rendszert dolgoztak ki, amellyel szervspecifikus nyirokérnövekedés váltható ki; ez a jövőben alapját képezheti egy új típusú terápia kidolgozásának.
Az egyetem az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében azt írta, a koronavírus elleni vakcinafejlesztés során használt mRNS alapú rendszer alkalmas lehet a károsodott nyirokerek növekedésének a serkentésére is, így például a nyiroködéma kezelésére, amelynek jelenleg nincs végleges megoldást nyújtó terápiája.
A nyirokrendszer fő feladata a folyadékegyensúly szabályozása, a zsírok felszívása a bélből, valamint lényeges az immunvédekezésben is. A nyirokrendszer részét képezik a nyirokerek, amelyeknek számos új funkciójára derült fény az elmúlt években, szerepük van például a vérnyomás szabályozásában, de az idegrendszerhez kapcsolódó betegségekben is.
A kutatás elsődleges célja az volt, hogy jobban megértsék a nyirokerek szervspecifikus funkcióit.
Jakus Zoltán, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének egyetemi docense elmondta, az mRNS alapú koronavírus elleni védőoltás lényege, hogy hírvivő RNS segítségével a vírusra jellemző fehérje kerül a szervezetbe, melyet az immunsejtek felismernek, így később szükség esetén az immunrendszer el tudja pusztítani a szervezetbe jutott vírust.
A mostani kutatás során ugyanezt a rendszert használják, csak nem vírusfehérjét termeltetnek, hanem egy nyirokérnövekedési faktort visznek be az mRNS rendszeren keresztül, és ezáltal tudnak szervspecifikus nyirokérnövekedést kiváltani az adott szervben - ismertette a munkát vezető kutató.
Hozzátette: kutatásaik során eljutottak odáig, hogy hatékony szervspecifikus nyirokérnövekedést tudnak kiváltani, így jobban megértik a nyirokerek egyes szervekben játszott szerepét, valamint állatokban képesek visszafordítani a nyiroködémát, és ez alapját képezheti egy későbbi terápia kidolgozásának.
A kutatásról szóló publikáció a Nature Communications folyóiratban jelent meg.
