Auguszta napja van. | 2024.03.29

EGY CIVIL KEZDEMÉNYEZÉS TANULSÁGAI (A civilek a végsőkig kitartanak)

2021-05-30 18:49:00

Az Összefogással Barcikáért Egyesület hatalmas munkára vállalkozott. ún. Mini Naprendszert kiállítást tervez Kazincbarcikára, s „Jöjjön, tegyen egy sétát a Naprendszerben” felhívással kívánja invitálni a leendő látogatókat.
Maga az előkészítő munka hatalmas, mint megtudtuk 400 óránál is több munkát fektettek az installációk, bolygók, feliratok elkészítésébe.
S mint kiderült, nem mindig könnyű a civil szervezetek élete. Ezekről beszélgettünk Rizner Józseffel, az egyesület elnökével.

Miért vállalkoztak erre a hatalmas munkára?
Megítélésünk volt, hogy a Naprendszer kicsinyített mása, amikor térben és nem síkban láthatjuk, érzékelhetjük a bolygókat, a közöttük lévő távolságot, rendkívül izgalmas és meghökkentő élmény lehet. S ezt az alkalmat felhasználva gondoltunk arra, hogy a Föld jövője kérdéskörbe ágyazva hozzuk létre ezt a kiállítást. Biztosak vagyunk abban, hogy lesznek érdeklődők. Jó idő, séta, töprengés a Naprendszerben, töprengés a Föld jövőjéről.
S még egy érv. Ez egy igazi civil munka, egy kivételes alkalom, hiánypótló alkalom, amit csak civil szervezet keretében lehet létrehozni ebben a formában.

Hatalmas energiával szervez, tárgyal, készíti a kiállítási tárgyakat, pedig –úgy hallani- kaptak néhány „pofont”. Igaz ez?
A civil szervezetek élete már csak ilyen. Mindenhol elmondom, az, hogy mennyire könnyű életük, nagyban függ a helyi hatalommal való viszonyuktól. A mi egyesületünket nyakas emberek alkotják, így nem ijedünk meg, hanem a zavaró eseményeket kihívásnak tekintjük, egy újabb feladatnak, amit meg kell oldani. A felvezető hosszúra sikeredett, a válaszom:igen.

Mik voltak a nehézségek?
Minden olyan civil szervezetnek kell nehézségre számítani, ha konfrontálódik a helyi vezetéssel. De ennek is van előnye: elszánttá, erősebbé teszi az egyéneket és a szervezetet. Rengeteg nehézség adódik egy ilyen kiállítás létrehozásában. Nem sikeres az első installáció terve, nem lehet sehol megfelelő anyagot találni, stb. De ezek szakmai nehézségek, amelyeket meg kell oldani, s megoldottuk.
A helyi szintű feladat, az már szomorúbb eset. Valamikor március 10-e táján benyújtottuk területfoglalási kérelmünket, több időpontot megjelölve, mert nem tudtuk, hogy a pandémia miatt mikor kerülhet arra sor. 6 hétig sem telefonon, sem emailben nem kerestek, levelet nem kaptunk.
Nagy nehezen sikerült az illetékest elérni, aki türelmet kért, meg tanácsot adott, hogy rendezzük meg egy iskola területén. Jeleztem, nincs 2,3 km-es iskola.
Természetesen nem hívott vissza, így újabb sikertelen telefonok következtek. Amikor végre elértem, akkor jelezte, hogy az installációk miatt főépítészi javaslat kell. Küldjem el neki is az installációk rajzát.
Elküldtem, de telefonon egyszer sem tudtam vele beszélni. Néhány nappal a kiállítás előtt kaptam levelet, melyben az szerepel: városképi szempontból nem javasolja. Miután telefonon elérhetetlen volt, emailben kértem, írja meg, hogy min változtassunk. Nem jött válasz.
Tehát kész a kiállítás, de nincs területfoglalási engedély.

Hogyan tovább?
Bennünk is ez a kérdés motoszkált. De ennek is volt haszna. Nagyon elfáradtunk, sokszor azt sem bántuk volna, ha a pandémia örökre tart. Az ilyen esetek azonban megacélozzák az embert, elszánttá teszik. Egyet tudtunk: lesz kiállítás. Mindenféle variációt végig gondoltunk, mígnem egy ismerős javasolta: keressétek meg azokat az intézményeket, akik előtt egyébként is ott lett volna egy-egy égitest. S ezt tettük. Örök hálával tartozunk azoknak az intézményeknek, akik a tulajdonukba tartozó, az eredeti helyszíntől minimális távolságra lévő területen engedélyezték az installációk elhelyezést.

Példát mutatott ezzel önzetlenségből, jó szándékból segíteni akarásból a Don Bosco Sportközpont, az Irinyi János Református Oktatási Központ, valamint az ÓSZC Deák Ferenc Technikuma és Szakképző Iskolája.

Végül lett örömöt okozó csattanója a történetnek.
Így igaz. Sok a párhuzam a felsorolt intézmények és a civil mozgalmak között. Önzetlenség, segíteni akarás, jó szándék. Ezek adják az élet, a mindennapok elixírjét. Ezek olyan élmények és érzések, amit érdemes átélni, s ezt kipróbálni. Ez zömében csak a civileknek adatott meg, ezért is érdemes civil szervezethez kapcsolódni.

Köszönöm a beszélgetést!