Orbán: ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk (1. rész)
Ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk - hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Budapesten, a Terror Háza Múzeum előtt rendezett október 23-i díszünnepségen.
A kormányfő beszéde elején - miután köszöntötte azokat, akik átérzik, hogy a magyar a szabadság népe, "egy különleges szabadságnemzet" - kiemelte: eshet eső, fújhat metsző szél, jöhet könnygáz vagy lovas roham, "összegyűlünk, mert éljünk bárhol is a világon, ma emlékezni akarunk".
A miniszterelnök úgy fogalmazott: a szovjet uralom egy történelem nélküli térbe taszított bennünket, "meg akarta semmisíteni a múltunkat és a kultúránkat is". Szerinte azonban a fizikai és szellemi terror megismétlődése ellen a nemzeti emlékezet a legerősebb fegyver. "Ezért jöttünk ma éppen ide" - utalt a Terror Háza Múzeumra, amely - emlékeztetett - a nyilasok főhadiszállása, majd a kommunista pártállami terror székhelye volt.
2002-ben "pengefallal kimetszettük térből és időből, mementóvá emeltük, és egy múzeumot helyeztünk ide Budapest, Magyarország és Európa szívébe", hogy emlékeztesse mindig a világot: a magyarok szabadságvágyát nem lehet megfojtani. Azért állítottuk ide, hogy bennünket is figyelmeztessen: ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk; arra int minket, hogy "nekünk a szabadságot sosem adják ingyen, mindig meg kell küzdenünk érte" - mondta Orbán Viktor.
Jöjjenek a labancok, a muszkák, a németek vagy a szovjetek, "a saját szabadságunkat mindig nekünk kell megvédenünk, más sohasem fogja" - hívta fel a figyelmet a miniszterelnök, megjegyezve: a magyarok megszokták, "mifelénk a felszabadítás egy újabb megszállás kezdete".
Ám "1956-ban az a csodálatos ország bontakozott ki az elnyomás félhomályából, amire mindig is vágytunk" - folytatta, kijelentve: a forradalom nemzeti forradalom volt.
Mint mondta, a gyárakban dolgozókról egy csapásra kiderült, hogy nem nemzetközi proletárok, hanem magyar munkások, és "erre a pillanatra mindig emlékezni fogunk, amíg egyetlen magyar is él a Földön".
Orbán Viktor azt is hangsúlyozta, hogy "mi nem csak emlékezünk, de nem is felejtünk. Azokat sem felejtjük el, akik velünk szemben álltak".
Arról is beszélt a kormányfő, hogy "a nyugatiak, ha csodálták is az 1956-os magyar forradalmat, nem értették. (...) Nem értették, miért harcolunk olyan túlerővel szemben, amelyet emberi számítás szerint aligha győzhetünk le. Nem értették, hogy azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz, és nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében".
Hangsúlyozta: "azt akarjuk, hogy tiszteljék azt, akik és amik vagyunk", hiszen a magyarok ezer éven át őrizték Európa határait és küzdöttek nemzeti önállóságukért. "Bátor és harcos nemzet vagyunk, amely jól tudja, akit nem tisztelnek, azt megvetik" - mondta, kijelentve: "azért nem értenek bennünket Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek".
Szavai szerint ma azt a napot ünnepeljük, amikor sokmillió magyar egyszerre ismét ráébredt: "bár különböző életeket élünk, mindannyian ugyanahhoz a nemzethez tartozunk".
"Mansfeld Péter, Wittner Mária, Dózsa László, Szabó János, Pongrácz Gergely, Nagy Imre, Mindszenty József - őket nézzük, de egy nemzetet látunk" - emelte ki.
Az emlékezés segít - fejtette ki a miniszterelnök - farkasszemet nézni "mai életünk igazságával" is: az igazság az, hogy a kommunizmus után 30 évvel ismét van olyan világerő, amely az európai nemzeteket egyszínűvé és egyenállagúvá akarja gyúrni. Mint minden kultúrnemzetnek, a magyaroknak is mindig volt saját elképzelésük Magyarországról, de "az igazság az, hogy most, három évtized után újra veszély fenyegeti mindazt, amit Magyarországról és a magyar élet rendjéről gondolunk" - hívta fel a figyelmet.
Szerinte a szabadság 1990-es kivívása után most újra történelmünk fordulópontjához érkeztünk.
Mint mondta, "hinni akartuk, hogy a régi bajok már nem térhetnek vissza", hogy a kommunisták hagymázas álma, hogy magyarok helyett "homo szovjeticust" faragjanak belőlünk, soha többet nem jöhet elő. Most pedig elképedve látják, hogy "a globalizmus erői feszegetik az ajtónkat, és azon dolgoznak, hogy magyarok helyett homo brüsszelicusokká gyúrjanak bennünket" - fogalmazott a kormányfő.
Úgy folytatta: abban is "hinni akartunk, hogy soha többé nem lesz dolgunk olyan politikai, gazdasági és szellemi erőkkel, amelyek el akarják vágni nemzeti gyökereinket", ahogyan abban is, hogy Európában nem ütheti fel a fejét terror és erőszak.
De nem így történt, Európát ugyanis elvakították hajdani sikerei, és úgy szorult vissza a világszínpadon, hogy észre sem vette. "Világszerepről álmodozott, és ma már a szomszédjai is alig törődnek vele, és a saját háza táján is alig tud rendet tartani" - mondta.
A kormányfő szerint ennek belátása helyett "bosszúhadjáratokat indítottak" azok ellen, akik a szellemi önfeladás és a nihilizmus veszélyeire figyelmeztetettek.
Úgy folytatta: vaskalaposnak bélyegezték azokat, akik szerint Európának fizikailag is védhető külső határokra van szüksége. Rasszistának bélyegezték azokat, akik szerint a bevándorlás veszélyt jelent a kultúránkra, kirekesztőnek bélyegezték azokat, akik a kereszténység védelmében szót emeltek - mondta.
Hozzátette: homofóbnak bélyegezték azokat, akik kiálltak a család védelme mellett, nácinak bélyegezték azokat, akik szerint Európa a nemzetek szövetsége, és fantasztának bélyegezték azokat, akik letértek a brüsszeli gazdaságpolitika ingoványba vezető útjáról.
"Kevesen éltük túl ezeket a büntetőhadjáratokat" - fogalmazott, hozzátéve, hogy a gőg vezette bele Európát a szellemi, gazdasági és politikai zűrzavarba.
