József napja van. | 2024.03.19

Kiss J. László: erős jobbratolódáshoz vezetett a merkeli menekültpolitika

2017-09-25 12:46:38

Erős jobbratolódást tükröztek a német parlamenti választások eredményei, amiben nagy része van a merkeli menekültpolitikának - vélekedett Kiss J. László Németország-szakértő az MTI-nek nyilatkozva. A Corvinus Egyetem tanára kiemelte, hogy a bevándorlásellenes AfD-vel olyan párt lett a Bundestag tagja, amely az egykori Nyugat-Németország és az egyesítés utáni Németország konszenzuskultúráján kívül helyezkedik el.

    A bevándorlásellenes, a hagyományos politikai elit ellen állást foglaló, nem Európa-ellenes, de mindenképp Európa-kritikus párt által szerzett 12,6 százalék mindenképp felülmúlta az előzetes várakozásokat - mutatott rá a szakértő.
    Az eddig nagykoalíciót alkotó pártok, a konzervatív a CDU/CSU, illetve a szociáldemokrata SPD választási szereplésével kapcsolatban Kiss J. László elmondta: a kereszténypártok több mint 8 százalékos szavazatveszteségében a merkeli menekültpolitikának is nagy szerepe volt. Hiba volt abból kiindulni, hogy a menekültkérdés gyakorlatilag elvesztette a jelentőségét. A CDU választási kampányában a menekültkérdést szándékosan úgy kezelték, mintha az már nem is létezett volna. A pártelnök-kancellár Angela Merkel számára ez érthetően  a károk egyfajta korlátozását jelentette, ha ugyanis a kérdés állandóan napirenden szerepel, akkor megkerülhetetlen a felelőssége.
    A választási eredmények azt jelzik, hogy a menekültkérdés nem vesztette el aktualitását, napirenden van akkor is, amikor az országba kevesebb menekült érkezik. Németországnak ugyanis több százezer menekült integrációjának a problémájával kell szembenéznie. 
Katasztrofálisan szerepelt a kisebbik konzervatív párt, a bajor CSU, amely 2013-hoz képest több mint 10 százalékot vesztett. A CDU és a CSU közötti, a menekültpolitikával kapcsolatos perlekedés nem eredményezte a CSU elfogadásának a növekedését. Ez komoly figyelmeztetés a CSU-nak, mert jövőre Bajorországban tartományi választások lesznek, és az AfD-nek ott is van képviselete.
    A nagykoalíció kisebbik pártja, az SPD támogatottsága pedig a több mint 4 százalékos visszaeséssel történelmi mélypontot ért el. Ennek súlyát csak növeli, hogy a szociáldemokraták támogatottsága immár a harmadik egymást követtő választáson csökkent. Ennek nyomán az egyetlen racionálisnak tűnő opció az, hogy az SPD ellenzékbe vonul. A szociáldemokrata pártok gyengülése ugyanakkor nemzetközi tendencia, az uniós országokban jól figyelemmel követhető, hiszen hasonló a helyzet Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban is.
    Ami a kilátásokat illeti, Kiss J. László arra hívta fel a figyelmet, hogy két szempontból is bizonyos értelemben cezúra, azaz egyfajta korszakváltás megy végbe a második világháború utáni német politika történetében. Cezúra azért, mert első ízben nem tartományi, hanem országos szinten hármas kormánykoalíció alakulhat. A hármas koalíciók működése jóval bonyolultabb, nehezebb. Erre utal, hogy a szóba jöhető, a jamaicai zászló színei alapján Jamaica-koalíciónak nevezett, a CDU/CSU-ból, a liberális FDP-ből és a Zöldekből álló szövetség két potenciális tagja, a szabaddemokraták és a Zöldek között jelentős különbségek vannak. Az FDP a piacgazdaság eszközeivel kíván mindent megoldani, míg a Zöldek olyan, elsősorban ideológiai szempontokat részesítenek előnyben, amelyekre nem a piac működése a jellemző. A kormányalakítás ezért minden bizonnyal hosszabb ideig tarthat, ami Németországra nem jellemző. Sok problémát kell megoldani, és Angela Merkel közvetítő szerepére nagy szükség lesz.
    További szempont az, hogy a minden valószínűség szerint hivatalban maradó kancellár politikai mozgástere csökken. Az elmúlt ciklusban ugyanis az általa vezetett nagykoalíciónak nyolcvan százalékos parlamenti többsége volt, és gyakorlatilag azt tett, amit akart. Most viszont az említett hármas koalíció esetén ez a többség jóval kisebb lesz, viszont annak fenntartása , a partnerek közötti egyeztetés jóval nehezebb lesz, és több időt vesz igénybe.
    Mindez olyan időben történik, amikor Németországnak alapvető kérdésekre kell választ találnia. Emmanuel Macron francia államfő például most vázolja majd fel, hogy miként képzeli el Európa, illetve az Európai Unió jövőjét. Párizs számára a német közreműködés nélkülözhetetlen, miközben a berlini kormány belpolitikai mozgástere csökken.
    A másik említett cezúra az AfD megjelenése. A bevándorlásellenes párt súlya rendkívül jelentős a megszerzett 12,6 százalékos támogatottsággal. A párt bizonyára sok "protesztszavazatot" kapott, amelyekkel Merkelt akarták figyelmeztetni, de az AfD nyilvánvalóan gyökeresen más politikai kultúrát fog képviselni, amire félreérthetetlen utalások vannak. Mindenekelőtt a német történelemhez való viszonyra vonatkozóan, a párt ugyanis a második világháborúért érzett német bűntudat helyett egy újfajta emlékezetpolitikát képvisel. Határozott az álláspontja a menekültkérdésben, Európa-politikájában pedig egy föderális Európa helyett a nemzetek Európájának a támogatója.
    A jövőt illetően a már említett hármas koalícióval szemben a jelenlegi nagykoalíció esetleges fenntartása a szakértő szerint csak csak matematikailag jelenthet alternatívát. Az SPD történelmi mélyponton van, néppárti jellegét is elveszítheti. A nagykoalíció folytatása számára politikai öngyilkosságot jelentene. Az FDP és a Zöldek között ugyan jelentős ellentétek vannak, de Németországban van egy olyan tradíció, amelynek az a lényege, hogy a pártok a legszükségesebb helyzetben félre tudják tenni az ellentéteket. Ha mégsem jönne létre a szóban forgó Jamaica-koalíció, nem kizárt ez előrehozott választás sem. Kiss J. László azonban úgy véli, hogy valamiképp megszületik egy megállapodás. De sok olyan tényező lesz, amely nehezíti majd a koalíció működését, instabilabbá teszi, ami szokatlan a stabilitás országának tartott Németországban.