Tizenkét új helyszín került fel az UNESCO világörökségi listájára
Tizenkét, köztük kínai, argentin, indiai, török, valamint első ízben angolai és eritreai helyszínnel gazdagodott az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezetének (UNESCO) világörökségi listája, amelyen három helyszínt ki is terjesztettek a szakértők - tette közzé honlapján a szervezet a hétvégén.
Az UNESCO július 2. óta Krakkóban ülésező világörökségi bizottsága 41. ülésén felvette a listára az északnyugat-kínai Csinghaj-Tibet-fennsík északkeleti peremén elterülő Csinghaj Hoh Hszil természetvédelmi területet, amely a világ legnagyobb és legmagasabban fekvő fennsíkja. A több mint 4500 méterrel a tengerszint felett fekvő terület számos növény- és állatfajnak ad otthont. A területen halad át a veszélyeztetett fajok közé tartozó tibeti antilop vándorlási útvonala is.
Felkerült a listára az argentínai Los Alerces Nemzeti Park. Az egymást követő eljegesedések látványos nyomait - morénák, édesvizű tavak - viselő területen a sűrű, mérsékeltövi erdőségek dominálnak. A térség kulcsfontosságú szerepet játszik a Patagóniai Erdő néhány utolsó érintetlen szegmensének megőrzésében és számos fenyegetett őshonos növény-, valamint állatfaj otthonául szolgál.
Világörökség lett a Mongólia és Oroszország területére kiterjedő Bajkálontúl, amely a helyi éghajlat periodikus változásaiból adódóan egyedülálló élővilágnak ad otthont. A prérikben, erdőkben, tavakban és vizenyős területekben gazdag vidéken ritka állatfajok - például az amuri daru -, és több millió sebezhető, veszélyeztetett, vagy fenyegetett vándormadár talál menedéket.
A nyugat-afrikai Angola Mbanza-Kongo óvárosával debütált a világörökségi listán. Az 570 méter magasan fekvő terület volt a 14. és 19. század közötti Kongói Királyság politikai és spirituális központja. A 15. században érkezett portugálok kőépületekkel egészítették ki a várost, amely a fekete-afrikai területek közül a legjobban illusztrálja, hogy milyen gyökeres változásokat eredményezett Közép-Afrikában a kereszténység elterjedése és a portugálok megérkezése.
Ugyancsak első ízben került fel a listára Eritrea, amelynek fővárosát, Aszmarát választotta be a bizottság a világörökségi helyszínek közé. A város az 1890-es években vált az olasz gyarmatosító erők fontos bázisává, majd 1935 után komoly fejlesztések kezdődtek a területen. A bizottság szerint Aszmara kivételes példája a 20. század elején zajlott korai modernista urbanizációnak.
Felkerült a világörökségi helyszínek közé a Dél-afrikai Köztársaság északi részén elterülő Khomani kulturális tájegyég. A homokban gazdag területről előkerült leletek tanúsága szerint a térségben már a kőkorszak óta élnek emberek. A terület fontos szerepet játszik a nomád khomani szan népcsoport életében.
Világörökség lett a kambodzsai - khmer nyelvterületi - Sambor Prei Kuk régészeti lelőhely, amelyet az Angkor előtti, Chenla birodalom fővárosaként, Ishanapuraként azonosítottak a kutatók. A területen lévő gazdagon díszített homokkő-elemek igazi mesterműnek számítanak.
Az új helyszínek között szerepel a kínai Kulangszu szigete, amely az 1900-as évektől vált az ország fontos kereskedelmi pontjává. Az aprócska szigeten egyebek között a hagyományos kínai és a nyugati építészet, valamint a korai 20. századi modernista stílus és az Art Deco ötvözéséből született új építészeti mozgalom jellegzetességei köszönnek vissza.
Az indiai Ahmadábád óvárosa a szultánság idejéből való gazdag építészeti örökségei miatt került fel a listára. A Szábarmati folyó keleti partján fekvő, fallal körülvett történelmi várost sűrűn álló hagyományos épületek, kapuval ellátott utcák, nyilvános kutak és vallási épületek tarkítják.
Világörökségi helyszín lett a törökországi Aphrodisias, magában foglalva az azonos nevű régészeti lelőhelyet és a városhoz közeli márványbányákat, valamint az északnyugat-angliai Lake District (tóvidék), amelynek a természet és az ember által formált tájai a 18. századtól kezdve voltak kedvelt témái a képzőművészetnek és az irodalomnak. Az új helyszínek között szerepel a brazíliai Valongo régészeti lelőhely is: a Rio de Janeiróban lévő rakpart volt a hajón Brazíliába szállított afrikai rabszolgák egykori fő kirakodóhelye.
A bizottság úgy döntött, hogy a Kárpátok és Németország ősi bükköseinek országhatárokon túli területei is felkerülnek a világörökségi helyszínek közé. A Kárpátokban és Európa egyéb régióiban fekvő ősbükkösök összefoglaló név 12 országot - Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Ukrajna - foglal magába.
A strasbourgi történelmi központ (Grande-Ile) határainak kiterjesztésével immár a német adminisztráció (1871-1918) idejéből való Neustadt is a világörökségi helyszín része. A Bauhaus Weimarban és Dessauban lévő műemlékeihez pedig a bernauiak is csatlakoztak.
