Colleen Bell nem ismeri a Népszabadság megszüntetésének hátterét, de nagyon aggódik
Megszólalt a Népszabadság ügyében az amerikai nagykövet, Colleen Bell, aki a Klubrádiónak adott interjújában hangsúlyozta: nem ismeri a bezárás indokát, de aggasztják a bezárás tágabb értelemben vett összefüggései.
Colleen Bell, az egykori szappanopera rendező, aki a hazájára jellemző demokratikus és antikorrupciós értékek jegyében – teljes mellszélességgel és anyagilag támogatta Obama elnök újraválasztását – kapta a budapesti nagyköveti posztot.
A korábbi amerikai követségi ügyvivő, Mark André Goodfriend óta, aki nyíltan beleavatkozott a magyar belpolitikába, kiállt Gyurcsány és a posztkommunista baloldal mellett a legitim hatalom ellenében, a magyarok gyanakodva figyelik a birodalmi helytartóként viselkedő amerikai nagykövetek megszólalásait magyarországi demokrácia és korrupciós ügyekben
A nagykövet asszony valószínűleg nem követné el ugyanazon hibákat, ha Gyurcsányékon kívül, más kommunikációs csatornákon is tájékozódna a magyarországi helyzetről. Ha már kényszert érez arra, hogy oktassa a magyarokat demokráciából és antikorrupcióból, illene tájékozódni.
Mi, magyarok nem szeretjük, ha demokrácia és szabadság ügyében oktatgatnak bennünket. Szabadságszerető nemzet vagyunk, amit történelmünk is bizonyít.
Magyarországon valós demokrácia van. Ez úgy történt, hogy a magyar választók elmentek szavazni. Szabad akaratukból kétharmaduk beikszelte a Fideszt, a maradék egyharmad pedig beikszelte a többi pártot. Aztán összeszámolták a szavazatokat, és a legnagyobb kupac sokkal több volt, mint az összes többi kisebb kupac. A kisebb kupacokban levő cédulákon szavaztak a posztkommunista baloldali törpepártokra. Soros György, alias Georg Soros amerikai milliárdos, aki jó ég tudja, hogy hol tanulta a demokráciát, ezt a népítéletet akarta/ja megváltoztatni.
Magyarországon nem feltétlen fogadják el demokratának azokat, akik megfelelnek az USA, birodalmi és gazdasági érdekeinek. Vegyük mindjárt az amerikaiak első számú magyarországi „demokratáját” Gyurcsány Ferencet, akit a magyarok túlnyomó többsége „persona non gratanak” tart.
Nem ártana Mr. Soros tudomására hozni, hogy a „gyurcsányi demokratikus ellenzéknek”, és az álcivil csoportoknak adott minden zöldhasúja, az ablakon kidobott pénz. Velük soha nem tudja Magyarországra importálni a fél világot lángba borító „demokráciáját”.
A magyaroknak az sem szimpatikus, hogy ezek a posztkommunista törpepártok vezetői, naponta rohangálnak az amerikai nagykövetségre. Huszonhat évvel ezelőtt, a kommunista diktatúra emberei az akkori birodalmi helytartóhoz, a szovjet nagykövethez rohangáltak. Akik manapság az amerikai nagykövetség ellenzéki látogatói, azok többnyire a kommunista diktatúra szellemi örökösei.
Gyurcsány Ferenc, Magyarország „legnagyobb demokratája”, az 1956-os forradalmat megtorló, bolsevik tömeggyilkos Apró Antal családjába nősült be, annak villájában lakik.
Gyurcsánynak a pártállami múltja, de 2004 és 2009 közötti miniszterelnöki ténykedése is vállalhatatlan. 1983-ban a kommunista politikai rendőrséggel karöltve verte szét Pécsen a demokratikus Dialógus csoportot, 2006. október 23-án pedig a forradalom ötvenéves évfordulóján Budapest utcáin ismét vér folyt. A mai baloldal ezer szállal kapcsolódik a kommunista diktatúrához, és közülük sokan a pártállam szellemi és anyagi örököse.
1990-ben a rendszerváltásnak nevezett felfordulásban a kommunisták, melynek számos tagja, vagy leszármazottja ma is meghatározó ikonjai a magyarországi „demokratikus ellenzéknek”, nemes egyszerűséggel ellopták a „dolgozó nép” vagyonát, közte a Népszabadságot. (Bárcsak tudnám, hogy mitől demokratikusak. Egyenlően loptak?)
Egyrészt, egy demokratikusnak mondott állam, magyarországi képviselőjének nem illik egy osztrák üzletember gazdasági ügyeibe beleszólni, minősíteni, másrészt pedig nem illik a gazdasági okok miatt megszüntetett egykori kommunista pártlapot, a Népszabadságot a magyar sajtószabadsággal azonosítani.
Legfőképpen pedig egy demokrata nem hullajt könnyet azért a posztkommunista förmedvényért, amely 1957-től mérgezte a diktatúra eszméjével a magyarokat, és hetente adott hírt a meggyilkolt forradalmárokról.
Persze a legjobb az lenne, ha a magyarok belügye, a magyarok belügye lenne, mert az elmúlt évszázadok alatt megismertük a baráti államok, baráti követeinek a baráti tanácsait, de mindig mi jártunk rosszul.
(di)
(fotó: pestisrácok)
