Auguszta napja van. | 2024.03.29

Gyurcsánnyal tüntetni ciki

2016-10-13 17:45:00

Tetőfokára hágott a Népszabadság körüli hisztéria. Az álbaloldalnak köszönhetően külföldön, már csak a 2014-ben felfedezett amazónia asaninka indiánok törzsi varázslója nem mondta el véleményét a magyarországi sajtószabadságról. Ezer ok miatt maradt el a tiltakozás az őserdőből, ezeregyedik ok pedig az, hogy a derék sámán nélkülözi a modern kommunikációs eszközöket. A Népszabadság megszűnése hallatán, valószínűleg örömtáncot járna, hiszen a jövőben kevesebb papírra lesz szükség, következésképpen kevesebb fát fognak kivágni.

A lap megszűnésével az asaninkai indiánok egy talpalatnyi erdőt, a civilizáció szmogjában fuldokló világ a megmenekült fák termelte néhány szippantásnyi tiszta levegőt nyernek, a magyarok mindennapi életéből pedig eltűnik a sötét múltú posztkommunista „műhely”, az „intézmény” amely huszonhat évvel élte túl saját halálát.

Az amazóniai indiánok hamarabb megértenék, hogy mit jelent sokak számára Magyarország tragikus múltjára emlékeztető egykori pártlap megszűnése. A jólléttől megcsömörlött, a demokráciára és az emberi jogokra hiperérzékeny, nagyon művelt nyugati vezetők másképp látják Rákosi Mátyás lapjának megszűnését.

Martin Schulz az Európai Parlament elnöke, Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság vezetője, Nathalie Vandystadt szóvivő napjai rettegéssel és aggódással telnek. Féltik a magyar sajtószabadságot.

- Az Európai Bizottságnak tudomása van a Népszabadság kiadásának felfüggesztéséről, és aggodalmát fejezi ki miatta – jelentette ki Margarítisz Szkínász, az Európai Bizottság (EB) vezető szóvivője hétfőn.

Margaritisz Szkinász mondandója két nagyon fontos dologra világít rá. Az Európai Unió legégetőbb problémája, hogy a magyar polgárok tudatát mérgező posztkommunista lap megszűnik-e vagy sem, hiszen nincs más egyéb gond. Az unió déli határait nem ostromolják migránsok milliói! Nincsennek ezrével terroristák az unióban! Európában nem halnak meg naponta többen, mint amennyien születnek! Németországban nincs több millió beilleszkedésre képtelen mohamedán! Az északi államokban nem omlott össze a menekültellátás! Nincs jelentős fiatal munkanélküliség stb...

A másik fontos dolog, hogy az álbaloldalnak - a bolsevikokból csodálatos átváltozáson átesett „demokratáknak” - forró drótja van az Unió vezetőihez. A brüsszeliek olyan emberek szavainak adnak hitelt, akik akár vádlottként is szerepelhetnének a „kommunisták nünbergi perében”.


Gyurcsány rezsim meggyőzi a tüntető polgárokat, hogy ne ünnepeljék a forradalom 50 éves évfordulóját Budapesten 2006. október 23-án. (A magyar polgárokra támadó terroristák még mindig szabadlábon.) Fotó: Alfahír

A demokráciára oly érzékeny nagyon művelt Martin Schulz és Jean-Claude Junkers nem érti a magyarokat. Elsősorban rendkívüli műveltségüket kellene frissíteni a közelmúlt magyar történelmével. Az unió vezetői soha nem éltek kommunista országban, fogalmuk se lehet a diktatúra mindennapjairól. Érdekelne Martin Schulz vagy Jean-Claude Junkers vélekedése a „demokrata” KISZ-titkár Gyurcsány Ferenc, 1983-as közéleti szerepléséről, amikor a kommunista politikai rendőrséggel karöltve vertek szét egy diákok alkotta demokratikus közösséget a Pécsi Tanárképző Főiskolán?

Magyarország 1990-ben „örökölte” a csodálatos kafkai átváltozáson átesett „kommunistademokratákat”, akik nemes egyszerűséggel ellopták a magyarok negyvenöt év alatt összegürizett javait. Az MSZMP összelopott vagyona többnyire az elvtársak zsebében landolt. A mai "nagy tolvajozásuk" közepette nem árt mindenkit arra emlékeztetni, hogy az érintettek büntetlenül megúszták a 45 évnyi hazaárulás, gyilkolás, elnyomás, dőzsölés mellett, 1989-ben a gyárak, üzemek előprivatizációjának nevezett szabad rablást, a magyar parasztoktól erőszakkal elvett földek alkotta tsz-ek vagyonának az ellopását.

A Kádár-diktatúrában még 1962-ben is akasztottak politikai foglyokat. A magyar társadalom még nem számolt el a diktatúra működtetőivel és haszonélvezőivel. (Fotó: Magyartudat)

A Népszabadság, sötét múltja ellenére a magyar nemzet tulajdona volt, de a rendszerváltás zűrzavaros idején, a „kommunistademokraták” lenyúlták a megyei napilapokkal egyetemben. 1990 után, a szerkesztőségek összetételében, szellemiségében nem történt változás. A sok „független III/III-as újságíró” vak dühvel bírálta az új rendszert.

Az MSZP újságjának, és egyes, a „függetlenségtől független” megyei napilapnak nem véletlen olvadt el az olvasótábora. A lapok szellemisége, írásai nagyon távol állnak a ma társadalmától, ennek ellenére irreális elvárás az érintettek részéről, hogy egy piacorientált társadalomban a veszteségesen működő orgánumot a végtelenségig finanszírozzák.

Az átlag magyarnak miért lenne érdeke, hogy az álbaloldal, gyakorlatilag eladhatatlan szócsövét, adójából finanszírozzák? Csípőből érkezik a válasz. Magyarországon megszűnik a sajtószabadság a Népszabadság nélkül! Ez egy intézmény! Műhely!

Na itt álljunk meg egy pillanatra. Az evidens, hogy a hatalmat ellenőrizni kell, szükség van a fékek és ellensúlyok rendszerére. Ebben a folyamatban a média megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen. A kérdés az, hogy a sajtó szerepében a posztkommunista utódpárt szócsövének kell tetszelegni?

Milyen szellemi műhely az, amely hosszú időn keresztül a náci diktatúrával egyenértékű kommunista diktatúra, antihumánus, hazug, tőke- és piacellenes ideológiájával lúgozta a megfélemlített, elnyomott emberek agyát, majd egy történelmi változásnak köszönhetően, a tőke- és a piac mindenhatóságával teszi ugyanazt érzéketlenül. A liberális piac döntött: nem kell a Népszabadság!

Az álbaloldal nem tudja elfogadni, hogy a magyarok túlnyomó többsége nem fogadja el. Ez megmutatkozik többek között az utóbbi napok hőzöngésében. A maximum néhány ezer ugyanazon „tüntiző”, és a menetrend szerint tiltakozó pár száz baloldali értelmiségen kívül a társadalmat nem rázta meg a pártlap eltűnése.

A kommunisták, társadalmi támogatottság híján, általában erőszakkal, csalással szerezték és tartották meg hatalmukat. Magyarországon, a 2010-es bukásukat követően elővették a régi bevált receptet: idegen erőt keresnek, hogy a hatalmat megszerezzék. 1990 előtt a szovjet fegyverekkel, rendszerváltás után a nemzetközi nagytőke kiszolgálásával kerültek a hőn áhított hatalomba.

Az álbaloldal uniós képviselői egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy nemzetközi színtéren, mérhetetlen kárt okozva sározzák Magyarországot. Manapság az álbaloldal prominensei legalább annyit rohangálnak az amerikai nagykövethez, mint hajdanán a szovjet nagykövethez, hogy egymást túllicitálva (félre)tájékoztassák a diplomatákat. 

A Gyurcsány-huszárok 2006. október 23-án így várták az ünneplőket. (Fotó: origo)

A folyamatos nemzetközi lejáratás mellett, október huszonharmadikán az ellenzéknek nevezett törpeminoritás, köztük a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíció tüntetésre készül. A magyar baloldal rossz állapotát jelzi a Gyurcsány Ferenccel való közösködés. Gyurcsány jelenléte megbecsteleníti az 1956-os hősök és áldozatok emlékét, egyrészt vállalhatatlan pártállami múltja, másrészt a tömeggyilkos Apró Antal, harmadrészben 2006. október 23-i budapesti véres események miatt.

(di)

(Címlapfotó: PestiSrácok - címe: Én egy európai polgár és demokrata vagyok...)