Gyurcsány Ferenc, Vadai Ágnes, Oláh Lajos, Varjú László - a törpék lázadása
Csalódott Gyurcsány Ferenc, hogy a Népszabadság nevű propagandalap veszteségeit nem hajlandó a tulajdonos finanszírozni. A kommunista kapcsolataiból milliárdossá lett Gyurcsány Ferencnek az lenne a kézenfekvő, hogy pártlapjukat mások finanszírozzák. Gyurcsány felfogásán nem kell megütközni, hiszen eddig is minden költségüket a magyarokkal fizettettek meg. A baloldal meghatározó alakjai, az utóbbi időben megkedvelt tőkét leginkább saját maguknak gyarapítják, és nem áldoznak a pártlapjuk finanszírozására.
Rákosi Mátyás lapja (Szabad Nép – Népszabadság) több éve veszteséges. A zsugori és harácsoló baloldali milliárdosok, és az MSZP sorsára hagyta, az egykori MSZMP központi lapját. Igaz, az utóbbi időben már nem olvashatunk benne, hogy kit ítéltek halálra, kit akasztottak fel, vagy internáltként kit fosztottak meg emberi méltóságától, de a magyarországi posztkommunista baloldali szellemiség minden sorában tovább élt.
A Népszabadságnak, valahogy soha nem sikerült a többség érdekében megszólalnia. Bokros csomagja, a pedagógusok tömeges elbocsátása, a devizahitelesek kifosztása, a bankok kapzsisága, vagy például a hajdúsági libatermelők megkárosítása – lehetne vég nélkül sorolni – nem kapott kellő hangsúlyt az újság hasábjain.
A médiafogyasztások megváltozása tovább apasztotta a Népszabadság múltból hozott olvasótáborát. Az évek során olvasói közül eltűnt több százezer munkásőr, egykori kommunista párttag. A mai médiafogyasztók túlnyomó többsége ehetetlennek tartotta az egykori pártlapot. Isten malmai lassan őrölnek, tartja a magyar közmondás. 1990-ben a szovjet fegyverek árnyékában a kommunista politikai rendőrség gyámkodásával átmentett kommunista „értékeket” utoléri a végzete.
Az elmúlt napokban gyakran lehetett hallani, hogy a Népszabadság eltűnésével megszűnt a sajtószabadság Magyarországon. Elvtársak az nem demokrácia, ha mesterségesen életben tartanak egy piaci szempontból életképtelen médiát, amire a társadalom töredéke kíváncsi. A Népszabadság szorosan kötődik a posztkommunista MSZP-hez, sőt a párt sokáig egészben és részben tulajdonolta. Akkor mitől független a Népszabadság és kinek a márkája?
A Népszabadság története rámutat a mai magyar baloldal állapotára. A múltból itt ragadt a kommunista diktatúra meghatározó orgánuma próbálja elhitetni magáról, hogy független. Ilyen a magyar baloldal is. Ezer szállal kapcsolódik az 1990 előtti időkhöz, sokan közülük működtetői, szellemi örökösei, gazdasági haszonélvezői a diktatúrának, de megpróbálják elhitetni, hogy demokraták, amit a jólétbe belehülyült nyugat-európai vezetők csont nélkül elhisznek.
Szombat este, a Népszabadságért tartott tüntetés után, hétfőn Gyurcsány Ferenc bejelentette, a Demokratikus Koalíció (DK) 4 képviselőjével bojkottálja a parlament munkáját. Nem vesznek részt a bizottsági munkában, a szavazásokon. Gyurcsány és három képviselőjének szavazata pontosan 2 százalékot jelent a magyar országgyűlésben.
A DK kivonulásával nem fog a parlamenti munka megállni, és nem jelent többet a törpék lázadásánál. Lehet, hogy Gyurcsány Ferencnek, Vadai Ágnesnek, Varjú Lászlónak, Oláh Lajosnak félre kellene tenni posztkommunista beidegződéseiket, s a magyarokat kellene meggyőzni politikájuk helyességéről, nem a legújabb gazdáikat.
(di)
(címlapfotó: origo)
