A gyors átalakulás után reformfáradtság és protekcionizmus kezd eluralkodni a feltörekvő térségben
Az elmúlt negyedszázad "néha hihetetlen ütemű" átalakulása után mára a reformfáradtság és az újjáéledő protekcionizmus jelei mutatkoznak a feltörekvő gazdaságokban - mondta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke.
Sir Suma Chakrabarti, aki egy pekingi üzleti fórumon szólalt fel a hétvégén, az EBRD londoni központjának ismertetése szerint elmondta: a bank 25 évvel ezelőtti alapításának idején a globális feltörekvő térség a világgazdasági szintű hazai össztermék (GDP) 20 százalékát állította elő, részesedése azonban ma már 40 százalék, és a globális növekedéshez még nagyobb arányú a hozzájárulása.
Az európai feltörekvő térségben és Közép-Ázsiában az EBRD indulásának idején az egy főre jutó nemzeti jövedelem - vásárlóerő-paritáson mérve - a hét legfejlettebb ipari gazdaság (G7) szintjének negyede volt, mára viszont eléri a Hetek fejenkénti jövedelmének 45 százalékát - hangsúlyozta a kelet-európai gazdaságok és az egykori szovjet térség átalakulásának finanszírozására 1991-ben alapított londoni bank elnöke.
Sir Suma Chakrabarti szerint ugyanakkor a jövedelmek növekedésével együtt szélesedtek a térségben a jövedelmi egyenlőtlenségek is. Ezt mutatja, hogy a Forbes magazin kimutatása alapján Kína, Oroszország és India a dollármilliárdosok számának ranglistáján a felső ötös mezőnyben szerepel az Egyesült Államok és Németország mellett, és a feltörekvő térségben élő szupergazdagok birtokolják a világ leggazdagabb emberei által felhalmozott összvagyon harmadát - mondta az EBRD elnöke.
Chakrabarti szerint az egyenlőtlenségek ilyen mértékű szélesedését tükrözik az életminőséghez kapcsolódó elégedettségi mutatók. Az EBRD és a Világbank legutóbbi közös globális felméréséből az derült ki, hogy az EBRD tevékenységi területének átalakuló gazdaságaiban a lakosságnak csak a 40 százaléka elégedett életminőségével, a fejlett nyugat-európai országokban ugyanakkor a válaszadók több mint 70 százaléka mondta magát elégedettnek.
Az EBRD elnöke szerint mindez azzal is jár, hogy gyengül a reformok támogatottsága az átalakuló térségben.
Sir Suma Chakrabarti szerint ennek oka részben a néha "hihetetlen ütemű" átalakulásból eredő reformfáradtság, részben pedig az, hogy a szükséges reformok legkönnyebben végrehajtható elemei már lezajlottak, a mélyebben gyökerező szerkezeti problémákat viszont már nehezebb kezelni, és ezek a mai napig megoldásra várnak.
Mindez azt is eredményezi, hogy világszerte visszatérőben van a gazdasági protekcionizmus, sőt a gazdasági nacionalizmus, elsősorban a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok visszaemelésének formájában, és ezzel egy időben, főleg az utóbbi öt évben markánsan lassult a feltörekvő térség konvergencia-folyamata - mondta az EBRD elnöke.
Kijelentette: a globális feltörekvő térség átlagos növekedési üteme csaknem a felével csökkent, a 2010-ben mért 7,5 százalék után a tavaly már csak 4 százalék volt. A globális átlagon belül az EBRD tevékenységi területének gazdaságaiban még meredekebb volt a lassulás: ebben a csoportban 2010-ben 4,6 százalékkal, 2015-ben átlagosan mindössze 0,4 százalékkal nőtt az összesített GDP-érték.
Ráadásul a 2008-2009-es globális pénzügyi válság óta a beruházási aktivitás is zuhan, mégpedig sokkal meredekebb ütemben, mint ahogy azt a gazdasági aktivitás lanyhulása önmagában indokolná - hangsúlyozta az EBRD elnöke.
Hozzátette: az EBRD "konzervatív becslése" szerint is évente 75 milliárd dollárral kevesebb a végrehajtott beruházások értéke a bank tevékenységi területének gazdaságaiban a szükségesnél.
Mindezt a nyersanyagárak zuhanása is tetézi. A fejlett ipari térség összesített GDP-értékének nem egészen 5 százalékát adják a nagy nyersanyagexportőr gazdaságok, a globális feltörekvő térségben ugyanakkor 25 százalék körüli, az EBRD működési területén 40 százalék ez az arány - hangsúlyozta a bank elnöke.
Hozzátette ugyanakkor, hogy mindezek ellenére derűlátó a jövőt illetően, és hisz abban, hogy a feltörekvő térség előtt fényes kilátások állnak. Ennek feltétele azonban szerinte az új növekedési források felkutatása, a "frontális támadás a korrupció átka ellen", és az, hogy a kormányok a magánszektorral szoros együttműködésben alakítsanak ki a gazdaság igényeinek megfelelő szakképzési programokat.
