Tibor napja van. | 2021.04.14 | MNB középárfolyam:

Életének 66. évében elhunyt Járcsics Emil, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség követe

2021-03-07 07:04:38
Életének 66. évében elhunyt Járcsics Emil, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség követe, Venesz díjas mesterszakács. A Berzeviczy Gergely Szakközépiskola szakoktatójaként, majd gyakorlati oktatás vezetőként több ezer diákkal és felnőttképzésben résztvevővel ismertette meg a szakács szakmán keresztül a vendéglátást, akik szinte mindegyike kellemes, szép emlékeket őriz „Emil Tanár úr"-ról. Őszinte részvétem a családnak. Nyugodjék békében!

Drága Emil! Volt egy megállapodásunk. Mi együtt jöttünk a Berzébe, még 1982-ben, emlegetted is sokszor, hogy együtt tettünk pedagógusi esküt az igazgatói irodában. És azóta sok mindent átéltünk együtt. Tanüzem költöztetést, új szakmák bevezetését, rendezvényeket, vizsgákat és diákok végeláthatatlan sorát. És volt egy megállapodásunk. Azt mondtad, hogy ugyan hamarabb mégy nyugdíjba mint én, de elvállalod, hogy varázsolsz valamit még nekem, majd egyszer. Ebben állapodtunk meg. Még pár hete is erről beszéltünk.

És én vártam ezt a varázslatot. Mert vannak azok, akik tudnak főzni, és vannak azok, akiknek a szakmája a főzés. És persze van egy-két kivételes tehetségű ember, aki nem főz, hanem varázsol. Akit ugyan megfigyelhetünk, akitől megkérdezhetjük, hogy miből, milyen műveletekkel, mit kell tenni, mennyi ideig is kell az ételt a tűzhelyen, a sütőben tartani, és ő kedvesen el is mond mindent. Nem titkol el semmit. Csak éppen bárhogy igyekszünk, nem tudunk olyan eredményre jutni, mint ő. Mert valahol, valamikor, valamelyik lépés során hozzáteszi a maga misztikus tudását, érzékét, de leginkább a szívét és szeretetét az ételhez, amitől az kivételes lesz. És Emil, te képes voltál erre.

Mással össze nem hasonlítható szakmai és emberi stílusoddal, elhivatottságoddal 40 évig figyelted és segítetted az újabbnál újabb vendéglátósokat. A Berzeviczy vendéglátó tankonyhája volt a te varázskonyhád. Mondhatnám azt, hogy megtanítottad diákjainkat a szakma fortélyaira. Ami persze igaz is. De távolról sem csak erre. Példát mutattál a szakma és a vendég iránti alázatból, a tökéletességre törekvésből. És abból, hogy másként nem is lehet, nem is szabad. Mert tudtad és tanítottad, hogy a tökéletesért meg kell dolgozni, azt ki kell érdemelni, abban hinni kell.

Én vártam a beígért varázslatot, és nem akarok lemondani róla. Mert egy vendéglátó iskolában dolgozni kiváltságos helyzet. Azt megtapasztalni, hogyan is lehet a hétköznapit ünnepivé tenni, hogyan lehet arra ráérezni, hogy másoknak ételt adni milyen csodás, egyben felelősségteljes dolog, csak egy ilyen környezetben lehet. Tudjuk ugyan, hogy a világ tele van csodával, de valahogy elvesztettük a képességet, hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot. Ezt kaptuk vissza akkor, ha egy-egy rendezvényen, eseményen, vizsgán bepillantást engedtél a tankonyha működésébe.

Akik tudnak főzni, azokra visszaemlékszünk majd egy-egy hangulatos vacsorán, családi ebéden. Akiknek szakmájuk a főzés, arra emlékeznek a törzsvendégek egy étteremben. Emil, neked viszont, aki varázsolni tudtál, a kezed nyomát felismerjük a tanítványaid ételsoraiban, a hozzáállásukban, az elhivatottságukban. Te igazi pedagógus voltál, aki megtalálta és megtartotta a hivatását, a munkáját, az iskoláját. És ehhez nem kellett Földön túli képesség, elég voltál te magad, a lelked és a szíved.

Drága Emil nyugodj békében! Minden kollégánk, jelenlegi és volt tanítványunk szívében tovább élnek a varázslataid. Le kell mondanom a beígért csodáról, de eszembe jutsz minden szállóigévé vált mondásodról, minden varázsporról, és egy vidéki szakács összes agymenéséről.

                                                          Dr. Burkáné Szolnoki Ágnes igazgató