Berta napja van. | 2020.08.06 | MNB középárfolyam:

Erdei Szabó István költő emlékére

2020-08-02 05:44:28

Június 14-én 62 éves korában elhunyt Erdei Szabó István, a vadvizek földjének költője. Örökre elment egy briliáns vidéki irodalmi alkotó, aki "fájdalmasan szép, elégikus verseiben" mondta el, mit jelent számára a hazaszeretet és a szülőföldhöz való ragaszkodás.

Erdei Szabó szűkebb pátriája nem Budapest belvárosa, hanem a vidéki Magyarország olyan szeglete - Sárrét északi csücskén található Bucsa - amely távol esik az alkotó műhelyektől, a "könnyed" érvényesüléstől. A költő a nagyváros zajos csillogása helyett, a csendes és nyugodt észak-békési települést, szülőfaluját választotta lakóhelyéül. A falut évszázadok óta hazaszerető, dolgos emberek lakják, akiknek ma is keményen meg kell dolgozni a mindennapokért.

Bucsa hamisíthatatlan falusi környezetében alkotó Erdei Szabó Istvánnak nehezek a megélhetési gondokkal terhes mindennapok. Kalász István író szerint a költő havi negyvenezer forintból élt.

A jelenkor méltatlanul bánt egy olyan kiemelkedő, jelentős kortárs költővel, mint Erdei Szabó István. A pársoros, sokszor értelmetlen rövid "elektronikus" üzenetek, és álcelebek világában többet ér egy percemberke, mint az az alkotó, akinek versei a magyar irodalom remekei.

"Fájdalmasan szép, elégikus verseket ír a Bucsán élő Erdei Szabó István. A lélek feltérképezése folyik ezekben a művekben. Az ezredvég emberének szorongásai, szorongattatásai. Töredékek, állapottöredékek, állapotunk töredékei,viszont önismeretünk építőelemei is egyben „ -írta Erdei Szabó költészetének lényegéről Körmendi Lajos a Vers napról napra műsor szerkesztője. 

Mindannyiunk nagy felelőssége, hogy Erdei Szabó István, a költő emléke ne merüljön feledésbe, és irodalmi munkássága a méltó helyére kerüljön. 

Tudósítás az Időből
 
Élni kellett volna
élni béke- és áramszünetben
a villámsújtotta csöndben
távoltartásban
távolodóban az egyre
vékonyabb álomfelhőkben
a panelcserép közötti
hiátusban elveszett
és hanyagolt idézőjelekben
aposztrófokban és
allegóriákban
élni kellett volna élni
a jövendő múltban
és a megfoghatatlan mában
élni kellett volna
minden őrületben
a fák lefosztott kéregzugában
az elmaradhatatlan fényekben
és az elkurvult csodákban
égni élni kellett volna
s maradtunk tetszhalálban.
 
            (Bucsa, 2019. február 21.)